RMBGySz*

2018. október 4., csütörtök

DÉLELŐTT | 

Aki beszédben sem vétkezett

Igehely: 1Pt 2:20-23; Kulcsige: 1Pt 2:22 „Ő nem tett bűnt, álnokság sem hagyta el a száját.”

Hajlamos vagyok úgy gondolkodni, hogy ha valami bűnt, hibát elkövetek, és szidnak érte, én pedig nem szólok vissza, az már nagy teljesítmény. Megdicsérem magam - jól vizsgáztam türelemből. Ha viszont az Úr Jézusra nézek és az ő igéjének a tükrébe, akkor látom gyarlóságom, tévedésem még ebben is. Igaz, hogy emberi természetünktől fogva mi visszavágunk, hárítunk, védekezünk, és tényleg kell valamennyi szelídség a hibámért jogosan ért megróvás elfogadásához. De nem ez a mérce. Ez nem dicsőség (20). Hogy Krisztushoz hasonló legyek, ahhoz több kell – hogy amikor jogtalanul ér bántás, azt is szelíden elviseljem. Ő példát hagyott: 1. vállaljuk a szenvedést érte, mert ő is felvállalta értünk; 2. a jogtalanul ért szenvedést is szelíden viseljük. Ha valakinek lett volna joga visszavágni és az őt vádlókat, kínzókat kárhoztatni, akkor az Ő volt! De mégsem tette, mert szelíd volt. „Amikor kínozták, alázatos maradt, száját sem nyitotta ki. Mint a bárány, ha vágóhídra viszik, vagy mint a juh, mely némán tűri, hogy nyírják, ő sem nyitotta ki száját” (Ézs 53:7). Kérjünk erőt és hitet, hogy ne nyelvünkkel szerezzünk elégtételt, hanem hagyjuk az igazságosan ítélőre!

Kelemen J. Sándor

DÉLUTÁN | 

Önfeláldozó szeretet

Igehely: Jn 15:9-13

Igen sok dolgot úgy tanulunk meg, ha azt előbb többször bemutatják nekünk. Nem tudjuk megköszönni Istennek, hogy a szeretet tökéletes példáját szemlélhetjük mennyei Atyánknál és az Úr Jézusnál is.

Boldogító és örvendeztető, ha tudhatjuk, hogy bennünket szeretnek! Különösképpen, ha a Szentháromság részéről szabadon árad felénk a szeretet! Ehhez a mi engedelmességünkre is szükség van. Boldogító az a tény is, ha tapasztaljuk, hogy mi szeretünk másokat. Főleg, ha ezt a Jézus mértéke szerint gyakoroljuk! Akkor örömünk teljessé lesz.

Megváltónk életét adta barátaiért és ellenségeiért is! Ekkor erejének és képességeinek teljében volt. Önként vállalta életének letételét. Akkor is ezen az úton haladt, ha sem követői, sem rosszakarói nem értették. Ez az önzetlen szeretet csúcsa. Ő szeret – alázatosan szolgálva, hatalommal tanítva, felejthetetlen példát mutatva. Szeret – mennyei Atyánk tetszése szerinti, teljes életet osztogatva, azt erősítve és védve. Szeret – közölve velünk barátságát, hatalmát, igazságát, küldetését, nevét, örök dicsőségét, örömét, sorsát és szentségét. Szeret – az Atyával és velünk közösségben maradva.

Mi hogyan szeretjük egymást?

Vass Gergely

2018.10.04.