Igehely: Zsid 7:11-26; Kulcsige: Zsid 7:17 „Mert róla szól a bizonyságtétel: «Pap vagy te örökké, Melkisédek rendje szerint.»”
A zsidókhoz írt levél több alkalommal nevezi főpapnak az Úr Jézust (2:17; 3:1; 4:14-15), aki teljesen megfelelt ennek a megnevezésnek. A törvény szerint a főpap Lévi leszármazottja, és Jézus nem felelt meg ennek a feltételnek (Zsid 7:13-14).
Igehely: Zsid 5:8-14; Kulcsige: Zsid 5:9 „És miután tökéletességre jutott, örök üdvösség szerzőjévé lett mindazok számára, akik engedelmeskednek neki.”
Az üdvösség, amelyet Jézus szerzett, örök üdvösség. Ez korábban (Zsid 2:3) nagy üdvösségnek van nevezve. Nagy és örök, mert ilyen a mi Üdvözítőnk. Róla mondta Simeon, amikor karjaiba vette: „látták szemeim a Te üdvösségedet” (Lk 2:30).
Igehely: Mt 13:33-35
A kovász legtöbbször negatív értelmet hordoz a Bibliában. Itt viszont Jézus Isten országát hasonlítja az élesztő hatású kovászhoz, ebben az esetben tehát határozottan jó értelemmel bír, és fontos üzenetet tartogat számunkra.
Igehely: 1Kor 2:10-12; Kulcsige: 1Kor 2:12 „Mi pedig nem a világ lelkét kaptuk, hanem az Istenből való Lelket, hogy megismerjük mindazt, amit Isten ajándékozott nekünk.”
Mi az a dolog, amit ma megkapva, jelentősen könnyebbé válna az életünk? Isten nagyvonalúan önmagát akarja adni nekünk. Ha bármivel is kevesebbet adna önmagánál – legyen akármilyen értékről is szó –, akkor nem a legnagyszerűbbet adná.
Igehely: Jn 3:3-8; Kulcsige: Jn 3:5 „Jézus így felelt: Bizony, bizony, mondom neked, ha valaki nem születik víztől és Lélektől, nem mehet be az Isten országába.”
Visszaemlékszem, hogy kisgyermekként mennyire szerettem nagyobbnak, többnek tűnni, mint ami voltam. Téli időszakban, vastag kabátban és bakanccsal a lábamon álltam rá a mérlegre, mert így tovább kúszott a mutató a valós testtömegemnél.
Igehely: 1Pt 1:13-25; Kulcsige: 1Pt 1:22-23 „Tisztítsátok meg lelketeket az igazság iránti engedelmességgel képmutatás nélküli testvérszeretetre, egymást kitartóan, tiszta szívből szeressétek, mint akik nem romlandó, hanem romolhatatlan magból születtetek újjá, Isten élő és maradandó igéje által.”
Könnyen kialakulhat bennünk az a téves elképzelés, hogy akkor leszünk szentek Isten szemében, ha minél kevesebb bűnt, és minél több jó cselekedetet halmozunk fel. Holtvágányra kerülünk – és Isten dicsőségén próbálunk csorbát ejteni, ha úgy gondoljuk, verejtékes munkánk gyümölcse a szent élet.
Igehely: 2Krón 19:1–6 Kulcsige: 2Krón 19:3 „Bár volt benned valami jó is, mert kiirtottad az országból a szent fákat, és állhatatos szívvel kerested az Istent.”
„Az ember azt nézi, ami a szeme előtt van, de az ÚR azt nézi, ami a szívben van.” – jelenti ki Sámuel prófétának az Úr (1Sám 16:7). Isten látja, ami a szívben van: látja a rosszat, de azt a kis jót is: „Bár volt benned valami jó is… állhatatos szívvel kerested az Istent” (3.v.). Jósáfát azt terjesztette, amit érdemes volt, mert ezáltal munkálta Isten akaratát, és a megtérést szorgalmazta. Újra és újra kiment a nép közé. A lelki élet csak helyes rendtartással, jó tanáccsal, Isten nevében működik jól. Jósáfát megtérítette a korabeli embereket, őseik Istenéhez terelte szívüket.