Igehely: Ézs 63:7-14; Kulcsige: Ézs 63:14 „Mint mikor a jószág pihenni tér a völgybe, úgy pihentette meg őket az Úr lelke. Így terelgetted népedet, dicső nevet szerezve magadnak.”
Ha a fizikai pihenés nagyon fontos testünknek, akkor hadd mondjuk ki, hogy a lelki megpihenés fontosabb. Mert az ember nem csak test, hanem elsősorban lélek. A lelki megnyugváshoz szükség van néhány dolgot cselekedni:
Igehely: Zsolt 127:1-5; Kulcsige: Zsolt 127:2 „Hiába keltek korán, és feküsztök későn: fáradsággal szerzett kenyeret esztek. De akit az Úr szeret, annak álmában is ad eleget.”
Sok hiábavaló dolog létezik, de a pihenés nem az, viszont a lustaság igen. Amikor a földműves déli ebédje után lepihen egy kicsit, az nem hiábavaló, hiszen erőt gyűjt és több lelkesedéssel végezheti tovább a munkát, tehát egy befektetés. A gyári munkás esetében is a szünet nagyon fontos.
Igehely: 2Móz 23:10-12; Kulcsige: 2Móz 23:12 „Hat napon át végezd munkádat, de a hetedik napon pihenj meg, hogy nyugta legyen ökrödnek és szamaradnak, és lélegzethez jusson szolgálóleányod gyermeke és a jövevény.”
Isten tervének betartása áldott következményekkel járt. Az egyik következménye a társadalmi rend és jólét kialakulása. Nem a munkás kihasználása és kizsákmányolása volt a cél, hanem az, hogy tiszteljük meg a munkás személyét és jogait.
Igehely: 2Móz 31:12-18; Kulcsige: 2Móz 31:17 „Örök jel ez köztem és Izráel fiai között. Mert hat nap alatt alkotta meg az ÚR az eget és a földet, a hetedik napon pedig megnyugodott és megpihent.”
Világunk egyik nagy problémája a rohanás, a következménye pedig a stressz. Ezért van sok kimerült, lehangolt és érdektelen ember közöttünk. Isten másképp rendezte be világunkat, és ezt az Ő Igéjében megtudhatjuk. Nézzük meg az Ő tervét és akaratát.
Igehely: ApCsel 27:13-26; Kulcsige: ApCsel 27:22 „Én azonban most is azt tanácsolom nektek, hogy bizakodjatok, mert egy lélek sem vész el közületek, csak a hajó.”
Pál apostolt fogolyként hajón vitték Rómába. Utazás közben hatalmas vihar tört ki a tengeren. Olyan vihar volt ez, amelyet a túlélők sohasem felejtenek el. Napokon keresztül tombolt a vihar, semmi esély nem volt a túléléshez. De ezen a hajón volt Istennek egy áldott gyermeke.
Igehely: Mt 8:23-27; Kulcsige: Mt 8:26 „De ő így szólt hozzájuk: Mit féltek, ti kicsinyhitűek? Ekkor felkelt, ráparancsolt a szelekre és a tengerre, és minden elcsendesült.”
Visszaemlékszem, az iskolai évek alatt azok voltak a legkellemetlenebb pillanatok, amikor egy-egy óra elején a tanár, anélkül, hogy előre szólt volna, arra kért bennünket, hogy hamar vegyünk elő egy lapot, és írjuk le, hogy mit tudunk a felhagyott leckéből.
Igehely: 5Móz 1:29–38 Kulcsige: 5Móz 1:36 „Csak Káléb, Jefunne fia fogja meglátni azt, neki és fiainak adom azt a földet, amelyet bejárt, mert ő hűségesen követte az Urat.”
Józsué és Káléb a hit emberei voltak. A próbákban megerősödött a hitük, mert bíztak Isten ígéretében. A nép miért hátrált meg? Valószínűleg azért, mert a láthatókra néztek és megijedtek. Mózesről azonban azt olvassuk: „Hit által hagyta el Egyiptomot, nem félt a király haragjától, hanem kitartott, mint aki látja a láthatatlant” (Zsid 11:27). Az, hogy ő nem ment be a földi Kánaánba, részben a nép számlájára írható: „Rám is megharagudott az Úr miattatok, és azt mondta: Te sem mégy be oda” (5Móz 1:37). Láthatjuk, hogy a hit, a bizalom és a hűség mellett fontos az engedelmesség is.