Igehely: Jóel 3:1-5 (2:28-32); Kulcsige: Jóel 3:4 „A nap elsötétül, a hold vérvörös lesz, mielőtt eljön az Úr nagy és félelmetes napja.”
Mózesnek, Isten emberének volt a kívánsága, hogy az Úr Lelke áradjon ki minél több héber emberre (4Móz 11:24-29). Igeszakaszunk egy része bekerült Péter apostol pünkösdi prédikációjába (ApCsel 2:17-21). Pál apostol is idézett belőle (Róm 10:13).
Igehely: Ézs 30:19-26; Kulcsige: Ézs 30:26 „Olyan lesz a sápadt hold fénye, mint az izzó nap fénye, az izzó nap fénye pedig hétszeres lesz, a nappali fény hétszerese azon a napon, amikor az Úr bekötözi népe sérülését, és meggyógyítja a rajta ejtett sebet.”
Boldog Isten népének az a maradéka, akik az Úrban bíznak, és nem a híres és sokat ígérő emberekben, országokban! Még magukban sem reménykednek. Ők nem fognak nélkülözni, sírni, szomorkodni, szorongani, veszélyben forogni többé.
Igehely: Ézs 58:1-10; Kulcsige: Ézs 58:10 „Ha falatodat megosztod az éhezővel, és jól tartod a nincstelent, akkor fölragyog a sötétben világosságod, és homályod olyan lesz, mint a déli napfény.”
Isten látja életünk sötét titkait, amikor böjtölés közben is a földi nyereségek növelését tartjuk a legfontosabbnak. Különösképpen abban telik kedvünk. Érte készek vagyunk másokat hajszolni, kihasználni.
Igehely: Zsolt 72:1-20; Kulcsige: Zsolt 72:17a „Maradjon meg neve örökké, terjedjen híre, amíg a nap ragyog!”
Salamon zsoltára könyörgés Istenhez az új király avatásakor. Izráelnek, de az egész világnak is szüksége van olyan ideális társadalomra, amelyben a szegények és szűkölködők is biztonságban vannak az erőszakoskodókkal szemben. Mintha éppen napjaink kérdéseit tárgyalná.
Igehely: Józs 10:12-15; Kulcsige: Józs 10:13b „Megállt a nap az ég közepén, nem sietett lenyugodni majdnem egy teljes napig.”
Egészen egyedi, teljesen szokatlan eseményről értesít igénk. Sehol máshol a Biblia nem számol be ilyen eseményről. Némiképp hasonló jelenség történt Ezékiás, júdai király idejében, de egészen más céllal (2Kir 20:5-11; Ézs 38:5-8).
Igehely: 1Móz 1:14-19; Kulcsige: 1Móz 1:17 „Az égboltra helyezte őket Isten, hogy világítsanak a földre.”
Sokan emlékszünk arra a tényre, hogy a teremtés első napján Isten legyen szavára ragyogott fel a világosság. A Bibliát figyelmesen olvasók azt is tudják, hogy az égitestek teremtésére csupán a negyedik napon került sor.
Igehely: 5Móz 1:29–38 Kulcsige: 5Móz 1:36 „Csak Káléb, Jefunne fia fogja meglátni azt, neki és fiainak adom azt a földet, amelyet bejárt, mert ő hűségesen követte az Urat.”
Józsué és Káléb a hit emberei voltak. A próbákban megerősödött a hitük, mert bíztak Isten ígéretében. A nép miért hátrált meg? Valószínűleg azért, mert a láthatókra néztek és megijedtek. Mózesről azonban azt olvassuk: „Hit által hagyta el Egyiptomot, nem félt a király haragjától, hanem kitartott, mint aki látja a láthatatlant” (Zsid 11:27). Az, hogy ő nem ment be a földi Kánaánba, részben a nép számlájára írható: „Rám is megharagudott az Úr miattatok, és azt mondta: Te sem mégy be oda” (5Móz 1:37). Láthatjuk, hogy a hit, a bizalom és a hűség mellett fontos az engedelmesség is.