Igehely: Jóel 3:1-5 (2:28-32); Kulcsige: Jóel 3:4 „A nap elsötétül, a hold vérvörös lesz, mielőtt eljön az Úr nagy és félelmetes napja.”
Mózesnek, Isten emberének volt a kívánsága, hogy az Úr Lelke áradjon ki minél több héber emberre (4Móz 11:24-29). Igeszakaszunk egy része bekerült Péter apostol pünkösdi prédikációjába (ApCsel 2:17-21). Pál apostol is idézett belőle (Róm 10:13).
Jóel próféta a Szentlélek minden testre történő kitöltéséről beszél, beleértve a későbbi, pogány származású Krisztushívőket is. Így valósult meg a Gal 3:26-28. Vagyis létrejött az új Izráel. Ez pedig az utolsó napokra esik!
Az említett időszak másik kimagasló eseménye az Úr nagy és rettenetes napja. Előtte a nap sötétté válik, a hold pedig vérré. Ezt okozhatja rendkívüli légszennyeződés, igen kiterjedt élőlényrajok, vagy a napban zajló szokatlan folyamatok. Beharangozza Isten ítéletének komolyságát, súlyosságát. A megtéretlenek, Istennek és népének ellenségei szenvedik ezt el (Jóel 2:2; 4:14 (3:15); Sof 1:14-16; Mt 24:29; Lk 21:25-27; Jel 6:12-13). De megmenekül mindenki, aki segítségül hívja az Úr nevét! Jó ezt idejében és hittel tenni!
Készen állunk-e Isten igazságos ítéletére? Ki és mi által reméljük megmenekedésünket?
Vass Gergely
Családon belüli felelősségek
Igehely: 1Tim 5:4–8; Kulcsige: 1Tim 5:8 „Ha pedig valaki övéiről és főként háza népéről nem gondoskodik, az megtagadja a hitet, és rosszabb a hitetlennél.”
Szűkebb vagy tágabb családunkat úgy tisztelhetjük meg, ha annak szükségben levő tagjairól gondot viselünk lelki és testi értelemben is. Tartozunk leróni hálánkat szüleink és nagyszüleink iránt azzal, hogy amikor megözvegyülnek, nem feledkezünk meg róluk. Ez kedves Isten és emberek előtt is!
Legtöbbször a nők tovább élnek férjüknél. Bár a valóban özvegy és magára maradt asszony reménységét Istenbe vetheti, nem élő utódaiba, és kitarthat a könyörgésben éjjel és nappal, mégis hálásan elfogadhatja leszármazottai gondoskodását. Az utóbbiak Isten engedelmes, tapintatos eszközei lehetnek. Ha azonban az özvegy édesanyák és nagymamák kicsapongó életet folytatnak, ezzel szomorítják Istenüket és rokonságukat is. Az özvegység nem ment fel senkit Isten feddhetetlenségi elvárása alól! A gyülekezeteknek a kicsapongó özvegyeikért inkább imádkozniuk kell.
Ha pedig valaki az övéinek és főleg háza népének nem viseli gondját, az igazából nem is hívő, hanem mélyebbre süllyedt a hitetleneknél!
Nekem és neked a saját körünkben kikről kell gondot viselnünk? Véleményed szerint mi tartozik a gondviselés fogalmába? Ha valamikor idős özvegy leszel, meg fogsz-e elégedni azzal a gondoskodással, amiben most részesíted szeretteidet?
Vass Gergely
