Igehely: Zsolt 78:1-11; Kulcsige: Zsolt 78:4 „Nem titkoljuk el fiaink elől, elbeszéljük a jövő nemzedéknek: az ÚR dicső tetteit és erejét, csodáit, amelyeket véghezvitt.”
Aszáf prófétai kijelentéssel kezdi a tanítását: „Figyelj, én népem”, ami megegyezik a „Halld Izráel” (5Móz 6:4) felszólítással. A zsidó vallási kultúrában ez hozzátartozott a parancsolatokhoz.
Igehely: Zsid 13:17-25; Kulcsige: Zsid 13:18 „Imádkozzatok értünk! Mert meg vagyunk győződve arról, hogy lelkiismeretünk tiszta, hiszen mindenben helyesen akarunk eljárni.”
A Biblia elénk tárja először Jézus szenvedését, majd apostolai áldozatos fáradozását, hogy megérthessük, milyen az a szeretet, mely másokat önmaga és személyes érdekei elé helyezve munkálkodik. A Szentlélek vizsgálja tetteink mozgatórugóit, és lelkiismeretünkön keresztül jelzéseket ad nekünk.
Igehely: Zsid 13:8–16 Kulcsige: Zsid 13:14 „Mert nincsen itt maradandó városunk, hanem az eljövendőt keressük.”
Az újszövetségi kinyilatkoztatás nagy hangsúlyt fektet arra, hogy a Krisztust követő hívő felkészülten, a múlandók közti forgolódásából győzelmesen lépjen át a „maradandó városba”. Az itt élő, dolgozó ember kísértése, hogy szinte minden erejével a földi élettel járó feladataira koncentráljon.
Igehely: Zsid 13:7,17; Kulcsige: Zsid 13:17 „Bízzatok vezetőitekben, és hallgassatok rájuk, mert ők vigyáznak lelketekre úgy, mint akik erről számot is adnak. Hadd tegyék ezt örömmel, és ne sóhajtozva, mert ez nem válnék javatokra.”
Az Ige tanítása magába foglalja a hívő ember világi vezetők iránti magatartásának rendjét, a gyülekezeti vezetés iránt készségét és szól a családi vezetés szükségességéről is. Legyünk Isten jó tanulói!
Igehely: Zsid 13:1-6; Kulcsige: Zsid 13:6 „Ezért bizakodva mondjuk: «Velem van az Úr, nem félek, ember mit árthat nekem?»”
Lelkipásztori szolgálatom utolsó tíz-tizenöt évében döbbenten ismertem fel, hogy a világból megtérők között szinte nem is volt olyan, akinek rendezett családi háttere és rendezett élete, vagyoni helyzete lett volna. Élhetetlen élethelyzetek!
Igehely: Zsid 12:18-29; Kulcsige: Zsid 12:25 „Vigyázzatok, hogy el ne utasítsátok azt, aki szól! Mert ha azok nem menekültek meg, akik elutasították azt, aki a földön adott kijelentést, mennyivel kevésbé menekülünk meg mi, ha elfordulunk attól, aki a mennyből szól hozzánk.”
Egyikünk sem állíthatja, hogy az Úr szavának mindig, mindenben eleget tesz. Mellőzhetetlenül fontos kérdés számunkra, hogy a Krisztusban hívő esetenként, miért utasítja el Isten szavát. Engedetlenségünk akart vagy akaratlan elutasítása az Ő szavának.
Igehely: 2Krón 20:4–23 Kulcsige: 2Krón 20:17 „Nektek nem is kell majd harcolnotok, csak veszteg állnotok és néznetek, hogyan szabadít meg benneteket az Úr. Ne félj és ne rettegj, Júda és Jeruzsálem! Holnap vonuljatok ellenük, mert veletek lesz az Úr!”
Amikor Istenre tekintünk, akkor ez minden, amit tehetünk. Ez a legtöbb és a legjobb is. Így lesz siker, előrehaladás, győzelem, megmaradás, élet. Hogyan lehetünk ilyenek, mit kell tennünk ezért?
Kiáltsunk Istenhez (4–13)! Jósáfát összehívta a népet imádkozni és böjtölni. Ez a legfontosabb, ez az, ami megerősít, ilyenkor ad Isten vezetést és segítséget. A király vezette az imaórát, ő készült imádkozni, és buzdította az embereket is imára. Így kell megoldani nehéz helyzeteket: imádkozva. Legyen nekünk is ez az erősségünk!