Igehely: Lk 2:21-35; Kulcsige: Lk 2:32 „Hogy megjelenjék világosságul a pogányoknak és dicsőségül népednek, Izráelnek.”
Az Úr Jézus Krisztus születésével a mindenható Isten megérkezett a földre. Egy szegény, szerény zsidó házaspár gyermekeként jött. Embernek született az emberek közé. A teremtő meglátogatta teremtettjeit. Áttörte az eget fizikailag, hogy majd áttörhesse a szellemi korlátokat is.
Igehely: Lk 2:15-20; Kulcsige: Lk 2:12 „A jel pedig ez lesz számotokra: találtok egy kisgyermeket, aki bepólyálva fekszik a jászolban.”
Lelki zarándoklatra szeretnélek meghívni benneteket. Nem arra, hogy fizikailag utazzunk el Betlehembe, hiszen ma már, ha valakinek van útlevele és megfelelő mennyiségű pénze is hozzá, elég könnyen elutazhat a Szentföldre.
Igehely: Lk 1:39-45; Kulcsige: Lk 1:45 „Boldog, aki elhitte, hogy beteljesedik mindaz, amit az Úr mondott neki.”
Mai igénk két kismama találkozását mutatja be: Máriáét és Erzsébetét. Férfiként és édesapaként soha nem fogom tudni átérezni, hogy milyen az, amikor két kismama találkozik egymással és megbeszélik egymással tapasztalataikat.
Igehely: Mt 23:27–28; Kulcsige: Mt 23:28 „Így kívülről ti is igaznak látszotok az emberek szemében, de belül tele vagytok képmutatással és törvényszegéssel.”
Feleségem egy ünnep alkalmával megdicsérte az egyik fiatalembert, aki néhanapján eljön a gyülekezetünkbe, hogy milyen szépen, elegánsan, az ünnephez méltóan öltözött fel.
Igehely: Jn 16:29-33; Kulcsige: Jn 16:33 „Ezeket azért mondom nektek, hogy békességetek legyen énbennem. A világon nyomorúságotok van, de bízzatok: én legyőztem a világot.”
Nagy kegyelem az, ha békében készülhetünk az ünnepre és békés légkörben ünnepelhetjük a karácsonyt. Óhatatlanul is eszembe jutott egy karácsony, amikor nem volt békésnek mondható a helyzet. 1989 karácsonyára gondolok. A romániai forradalom eseményei zajlottak éppen.
Igehely: Lk 2:41-52; Kulcsige: Lk 2:46 „Három nap múlva találták meg a templomban, amint a tanítómesterek körében ült, hallgatta és kérdezte őket.”
Legtöbbünkre jellemző karácsony nagyhetében a sok lótás-futás. Készülődnünk kell az ünnepre. Karácsonyfát kell vásárolnunk, hogy majd feldíszíthessük azt. Ajándékokat is kell vásárolni, hogy a fenyőfa alá helyezhessük azokat szentestén. A takarításról, sütés-főzésről nem is beszélve.
Igehely: ApCsel 21:7–14 Kulcsige: ApCsel 21:11 „Odajött hozzánk, levette Pál övét, megkötözte vele saját kezét és lábát, és ezt mondta: Így szól a Szentlélek: «Azt a férfit, akié ez az öv, így kötözik meg Jeruzsálemben a zsidók, és pogányok kezébe adják.»”
Pál apostol számára nem az volt fontos, hogy neki minden jó és kényelmes legyen, hanem hogy az Úr akaratát teljesítse. Nemcsak a Tíruszban levő tanítványok figyelmeztették, hogy mi vár reá Jeruzsálemben. Ugyanerről tesz bizonyságot maga Pál apostol is Milétoszban, az efézusi véneknek: „fogság és nyomorúság vár reám” (ApCsel 20:23). És így is Jeruzsálem felé tart, mert tudja, hogy ez az Úr akarata, neki ott kell lennie, bizonyságot kell tennie mindarról, amit Jézus Krisztussal személyesen megtapasztalt.