Igehely: Mk 10:46–52 Kulcsige: Mk 10:52 „Jézus pedig így szólt hozzá: Menj el, a te hited megtartott téged. És azonnal visszanyerte látását, és követte őt az úton.”
A mai történetünk egyik főszereplője egy fogyatékkal élő ember: Bartimeus, a vak. Abban a korban lenézett, sokak által elkerült személy, akiről úgy vélték, hogy Isten bünteti ezzel a betegséggel, valami rosszat tehettek a szülei, hogy ilyen gyermekkel „áldotta meg” Isten őket… (lásd Jn 9).
Igehely: Mk 10:35–45 Kulcsige: Mk 10: 45 „Mert az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és életét adja váltságul sokakért.”
Itt van előttünk két tanítvány, Jakab és János, akik Jézussal járnak, Őt követik. Nem látják, hogy a Mester azért beszél és viselkedik úgy, ahogy tapasztalják, hogy példát mutasson nekik alázatból, szelídségből.
Igehely: Mk 10:32–34 „Íme, felmegyünk Jeruzsálembe, és az Emberfia átadatik a főpapoknak és az írástudóknak, halálra ítélik őt, és átadják a pogányoknak, kigúnyolják és leköpik, megkorbácsolják és megölik, de a harmadik napon feltámad.”
Jézust követni nagyszerű dolog. Olyan valakivel együtt mutatkozni, aki reggeltől estig betegeket gyógyít, megszállottakat szabadít, tömegeket etet meg. Milyen jó ilyennel együtt mutatkozni! Én is hozzá tartozom! Ő a Mesterünk! Mi egy csapatban játszunk!
Igehely: Mk 10:28–31 Kulcsige: Mk 10:29-30 „Jézus így szólt: Bizony mondom nektek: mindaz, aki elhagyta házát vagy testvéreit, anyját vagy apját, gyermekeit vagy szántóföldjeit énértem és az evangéliumért, az százannyit kap: most ebben a világban házakat és testvéreket, anyát, gyermeket, és szántóföldeket üldöztetésekkel együtt, a jövendő világban pedig örök életet.”
A gazdag ifjú példája legyen figyelmeztetés számunkra: ő futott Jézushoz, térdre borult előtte, beszélgetett vele, annál keresett válaszokat, aki tudta a választ valamennyi kérdésére. De miután megkapta a válaszokat, nem vállalta a következményeket.
Igehely: Mk 10:17–27 Kulcsige: Mk 10:21 „Jézus rátekintett, megkedvelte őt, és ezt mondta neki: «Egy hiányosságod van még: menj, add el, amid van, és oszd szét a szegények között, akkor kincsed lesz a mennyben; azután jöjj, és kövess engem!»”
Mi az, ami legelőször szembeötlik ennek az embernek a viselkedéséből: Jézushoz futott, térdre borult előtte, beszélgetett vele, tudta, hogy Jézusnál nyerhet örök életet, és tőle érdeklődött efelől.
Igehely: Mk 10:13–16 „Kisgyermekeket vittek hozzá, hogy megérintse őket, a tanítványok azonban rájuk szóltak. Amikor ezt Jézus észrevette, megharagudott, és így szólt hozzájuk: Engedjétek hozzám jönni a kisgyermekeket, és ne akadályozzátok őket, mert ilyeneké az Isten országa. Bizony mondom nektek: aki nem úgy fogadja az Isten országát, mint egy kisgyermek, semmiképpen sem megy be oda. Ekkor átölelte és kezét rájuk téve megáldotta őket.”
Megint mozgás van Jézus körül. Ezúttal gyermekeket visznek oda hozzá, hogy megérintse őket. A tanítványok persze – fontosságuk teljes tudatában, a Mesterüket megvédendő – azonnal működésbe lépnek. De az Isten országában más törvények és szokások uralkodnak, mint a világban.
Igehely: 5Móz 1:29–38 Kulcsige: 5Móz 1:36 „Csak Káléb, Jefunne fia fogja meglátni azt, neki és fiainak adom azt a földet, amelyet bejárt, mert ő hűségesen követte az Urat.”
Józsué és Káléb a hit emberei voltak. A próbákban megerősödött a hitük, mert bíztak Isten ígéretében. A nép miért hátrált meg? Valószínűleg azért, mert a láthatókra néztek és megijedtek. Mózesről azonban azt olvassuk: „Hit által hagyta el Egyiptomot, nem félt a király haragjától, hanem kitartott, mint aki látja a láthatatlant” (Zsid 11:27). Az, hogy ő nem ment be a földi Kánaánba, részben a nép számlájára írható: „Rám is megharagudott az Úr miattatok, és azt mondta: Te sem mégy be oda” (5Móz 1:37). Láthatjuk, hogy a hit, a bizalom és a hűség mellett fontos az engedelmesség is.