2021. július 17., szombat

DÉLELŐTT | 
Ahol már nincs szükség napsugárra

Igehely: Jel 21:22-27; Kulcsige: Jel 21:23 „És a városnak nincs szüksége a napra, sem a holdra, hogy világítsanak neki, mert az Isten dicsősége világosította meg, és lámpása a Bárány.”

A mennyei Jeruzsálemnek nincs épített temploma, mert az Úr, a mindenható Isten és a Bárány annak temploma. A templom a Bibliában Istennek, az Ő jelenlétének háza, az imádság háza. Ott tanították a népet Isten igéjének, törvényének ismeretére. Ott zengtek a szent énekek. Ott mutatták be az áldozatokat. Oda vitték adományaikat. Ott rendezték ügyeiket Istennel és emberekkel.

E városnak nincs szüksége sem napra, sem holdra, hogy világítsanak benne, mert Isten dicsősége megvilágosítja azt, és annak lámpása a Bárány. Jézus a világ és az öröm világossága. A népek az Ő világosságában járnak. A világosság fiai laknak ott. A világosság cselekedetei ékesítik őket. Nem lesz ott semmilyen árnyék, sötétség, sem titok, sem torzítás. Lefesthetetlenül és leírhatatlanul fenséges.

Bár kapuit nem zárják be nappal, nem megy be abba semmi méltatlan, sem tisztátalan. Éjszaka ott nem lesz. Nem lesznek fáradtak, sem kiéltek. Nyilvánvalóvá lesz, hogy kik írattak be az élet könyvébe, amely a Bárányé, nem a különböző vallásfelekezeteké és szervezeteké.

Mégsem lesz ott senkinek semmilyen hiányérzete. Nekünk most mi hiányzik? Miként fog megoldódni ez a hiány?

Vass Gergely

DÉLUTÁN | 

A beteglátogatás, mint istentisztelet

Igehely: Jak 1:26–27; Kulcsige: Jak 1:27 „Tiszta és szeplőtlen kegyesség az Isten és Atya előtt ez: meglátogatni az árvákat és az özvegyeket nyomorúságukban, és tisztán megőrizni az embernek önmagát a világtól.”

Esti sorozatunk terjedelme nem engedte meg, hogy minden felelősségünkre kitérjünk. Azonban még belekerült a beteg- és családlátogatás is. Kívánatos megismernünk a hívők felelősségének minden olyan területét, ami bennünket érint.

Istenfélelmünknek, istentiszteletünknek életünk minden megnyilvánulását meg kell határoznia! Ha ez nem így lenne, akkor hiábavaló lesz. Mi az egyik leggyakoribb tevékenységünk? Talán a beszéd. Ha nem figyelünk oda arra, hogy Istent és embereket illő és kellő tisztelettel említsük benne, akkor szívünket csapjuk be. Bizonyára mások nálunk hamarább fogják észlelni, hogy istentiszteletünkkel óriási baj van! Viszont, ha már eljutottunk oda, hogy beszédünk Isten előtt kedves, az embereknek gyógyír, de a szükséges jócselekedeteink hiányoznak, akkor sem elégedhetünk meg.

A tiszta és folttalan istentisztelet Isten előtt az, ha gondoskodó szeretettel látogatjuk meg a szükségben levőket, legyenek árvák, betegek, idősek, özvegyek. Hitük, hálájuk építeni fogja lelkünket. Élettörténetükből okulhatunk. Közben vigyázzunk arra, nehogy egyet értsünk a világgal abban, hogy csak az egészséges, erős, gazdag és sikeres emberek értékesek!

Vass Gergely

 Napi áhítat

Igehely: Mk 7:10–13; Kulcsige: Mk 7:10 „Mert Mózes ezt mondta: «Tiszteld apádat és anyádat”, és ezt: „Aki gyalázza apját vagy anyját, halállal bűnhődjék.»”

Vannak olyan szülők, akiket nehéz tisztelni. A buta ember okos gyermeke számára, akit nem támogattak a tanulásban, és egyedül ért el mindent, nagy kísértés lehet, hogy gúnyolja, mások előtt lejárassa apját. Az erőszakos ember bántalmazott gyermeke számára, aki tizenévesen elmenekül otthonról, nagy kísértés lehet, hogy kiadja haragját, ami az évek során fölgyűlt benne. A megalázott gyermek számára, aki egész életében becsmérlést kapott szüleitől, hogy nem fogja vinni semmire az életben, nagy kísértés lehet, hogy ezt az orruk alá dörgölje, majd ne segítsen rajtuk, amikor szükségük lenne rá.