Mindennapi áhítatok

2021. július 3., szombat

Igehely: Jel 7:9-17; Kulcsige: Jel 7:17 „Mert a Bárány, aki középen a trónnál van, legelteti őket, elvezeti őket az élet vizének forrásaihoz, és Isten letöröl szemükről minden könnyet.”

Egy kisleány fölnézett egy este a csillagos égboltra és felkiáltott: “Ha a mennyország fonákja is ilyen szép, milyen lehet a másik oldala?!” Lehet, ma csak álmodsz arról a csodálatos helyről, amit Isten számodra készített.

2021. július 2., péntek

Igehely: Mt 19:27-30; Kulcsige: Mt 19:29 „És mindenki, aki elhagyta házát vagy testvéreit, apját vagy anyját, gyermekeit vagy földjeit az én nevemért, a százszorosát kapja, és megörökli az örök életet.”

Legenda szól egy gazdag asszonyról, akit a mennybe érkezésekor egy nagyon egyszerű kunyhóba vezettek. Méltatlankodott emiatt, de így szóltak hozzá: „Ez az a ház, amit magadnak készítettél.” Még mindig nyugtalankodva kérdezte: „Hát az a gyönyörű ház a túlsó oldalon kié?” „Az a kertészedé.

2021. július 1., csütörtök

Igehely: Jel 1:9-16; Kulcsige: Jel 1:9 „Én, János, testvéretek és társatok Jézussal a szenvedésben, a királyságban és az állhatatosságban, a Patmosz nevű szigeten voltam az Isten igéjéért és Jézus bizonyságtételéért.”

Nemcsak az apostolok, hanem mindenki, aki Krisztust akarja követni, meg kell fizesse a keresztyénség árát. Az első században nagy árat kellett fizessen az, aki hívő akart lenni. Minden egyes korszaknak megvolt és megvan a saját kihívása.

2021. június 28., hétfő

Igehely: ApCsel 12:1-5; Kulcsige: ApCsel 12:1 „Abban az időben Heródes király kegyetlenkedni kezdett a gyülekezet egyes tagjaival.”

Az üldöztetés egyre intenzívebbé válik a jeruzsálemi egyház számára. Heródes kegyetlenkedésének folytán Jakab lett az első apostol, aki vértanúsággal fejezte be földi pályafutását. István után ő a második keresztyén vértanú. Az Ige nagyon röviden írja le a történteket.

Keresés az elmélkedések közt

Igehely: 2Sám 5:6–12; Kulcsige: 2Sám 5:10 „Dávid egyre jobban emelkedett és növekedett, mert vele volt az Úr, a Seregek Istene.”

Dávid elfoglalta a honfoglalás után még a jebusziak birtokában maradt sziklavárat. Ez a saját területe lett, így lakhely és település szempontjából nem függött egy törzs kegyeitől sem, még a magáétól, a Júda törzséétől sem. Ez lett a későbbi Jeruzsálem, az ország fővárosa.