Igehely: Róm 6:19-23; Kulcsige: Róm 6:20 „Mert amikor a bűn szolgái voltatok, szabadok voltatok az igazságtól.”
„Mi szabadok vagyunk, nem szolgálunk senkinek!” (Jn 8:33) – hangoztatták a zsidók, amikor Jézus a bűnről és annak szolgálatáról tanított. Ez hazugság volt, mert egyáltalán nem voltak szabadok.
Igehely: Lk 24:50-53; Kulcsige: Lk 24:51 „És miközben áldotta őket, eltávolodott tőlük, és felvitetett a mennybe.”
Hova ment? Mikor jön vissza? – a beszámolók alapján ilyen kérdések foglakoztatták a tanítványokat, miközben ezt az eseményt átélték. Ez volt talán a világ legtöbb kérdését felvető eseménye.
Igehely: Józs 24:14-16; Kulcsige: Józs 24:15 „De ha nem tetszik nektek, hogy az Urat szolgáljátok, válasszátok ki még ma, hogy kit akartok szolgálni: akár azokat az isteneket, akiket atyáitok szolgáltak a folyamon túl, akár az emóriak isteneit, akiknek most a földjén laktok. De én és az én házam népe az Urat szolgáljuk!”
Én ezt akarom! – talán ez az emberek legtöbbször kimondott vagy kimondatlan mondata. De vajon tényleg létezik szabad akarat, vagy mások befolyására, mások hatására alakítjuk ki saját akaratunkat (véleményünket)?
Igehely: ApCsel 17:26-30; Kulcsige: ApCsel 17:27 „Hogy keressék az Istent, hátha kitapinthatják és megtalálhatják, hiszen nincs messzire egyikünktől sem.”
Hogyan lehetünk boldogok? – ez a kérdés foglalkoztatja az emberek nagy részét. A boldogságért küzdenek a legtöbbet. A korabeli görögök is ezt keresték.
Igehely: Zsolt 8:1-9; Kulcsige: Zsolt 8:5 „Micsoda a halandó – mondom –, hogy törődsz vele, és az emberfia, hogy gondod van rá?”
Hol a helyünk? – talán ez az a kérdés, amivel az ember már születése után találkozik. Az egyén a családban, az iskolában, a társadalomban folyton szembesül ezzel a kihívással.
Igehely: 1Móz 2:7-25; Kulcsige: 1Móz 2:7 „Azután megformálta az Úristen az embert a föld porából, és az élet leheletét lehelte az orrába. Így lett az ember élőlény.”
Kik vagyunk? Honnan jöttünk? Hová tartunk? Mi a célunk ezen a világon? Ezekhez hasonló kérdések minden embert foglalkoztatnak. A felmérések alapján élete során legalább egyszer mindenki szembesül ezekkel.
Igehely: Péld 10:17–21 Kulcsige: Péld 10:19 „A sok beszédnél elkerülhetetlen a tévedés, de az eszes ember vigyáz a beszédre.”
A beszéd talán az ember egyik legellentmondásosabb képessége. Ezzel tudunk bátorítani, útba igazítani, segíteni, megnevettetni másokat és kifejezni szeretetünket. Ugyanakkor a beszédünkkel ártani is képesek vagyunk másoknak, megalázni, megsérteni, pletykálni, hazudni. Sőt olyan sebeket tudunk okozni másokban, amelyek nagyon nehezen vagy egyáltalán nem gyógyulnak be az évek során sem. Jakab így ír erről: „Ugyanígy a nyelv is milyen kicsi testrész, mégis nagy dolgokkal kérkedik. Íme, egy parányi tűz milyen nagy erdőt felgyújthat” (Jak 3:5).