Igehely: 1Pt 3:18-22; Kulcsige: 1Pt 3:21 „Most pedig titeket is megment ennek képmása, a keresztség, amely nem a test szennyének lemosása, hanem könyörgés Istenhez jó lelkiismeretért a feltámadt Jézus Krisztus által.”
Isten türelmesen várakozott a Nóé napjaiban. Várakozott, míg a bárka el nem készült, és el nem hangzott minden ítéletes beszéd, amelynek el kellett hangzania az engedetlen emberek füle hallatára.
Igehely: Jel 21:1-8; Kulcsige: Jel 21:1 „És láttam új eget és új földet, mert az első ég és az első föld elmúlt, és a tenger sincs többé.”
A régi elmúlt, Isten újat teremt. Ez lesz Isten akaratának végső beteljesedése. Haggeus próféta kb. 600 évvel korábban már látja azt, amit János lát a Patmosz szigetén: „Így szól a Seregek Ura: Még egy kevés idő, és megrendítem az eget és a földet, a tengert és a szárazföldet” (Hag 2:6).
Igehely: 2Kor 12:1-10; Kulcsige: 2Kor 12:4 „Elragadtatott a paradicsomba, és olyan kimondhatatlan beszédeket hallott, amelyeket ember el nem mondhat.”
Merem állítani, hogy hallottunk különleges tehetségekkel, különleges képességekkel megáldott emberekről. Eljutott hozzánk is a hírük, hogy ilyen vagy olyan csodákat, gyógyításokat végeztek, ilyen vagy olyan elragadtatásban volt részük.
Igehely: Mk 16:19-20; Kulcsige: Mk 16:19 „Az Úr Jézus pedig miután ezeket mondta nekik, felemeltetett a mennybe, és az Isten jobbjára ült.”
Elgondolkoztam azon, hogy mit mondtak a tanítványok egymás között, miután saját szemükkel látták Jézus mennybe emelkedését. Tény volt, nem ámítás. Valami, amit ember még nem látott addig.
Igehely: Mt 23:1-13; Kulcsige: Mt 23:13 „Jaj nektek, képmutató írástudók és farizeusok, mert bezárjátok a mennyek országát az emberek előtt: ti magatok nem mentek be, és azokat sem engeditek be, akik be akarnak menni.”
Jézus szól az Őt körülvevő néphez. Szavai kemények, inkább dorgálnak, mint tanítanak. Az írástudók, a farizeusok és az elöljárók a zsinagógákban, a nyilvános helyeken, az ünnepi ebédeken nagyon szerették a főhelyeket, nagyon szerették, hogy megkülönböztetett tisztelettel kezeljék őket.
Igehely: Zsolt 89:1-19; Kulcsige: Zsolt 89:12 „Tied a menny, tied a föld is, te hoztad létre a földkerekséget és azt, ami betölti.”
A zsoltár témája lépcsőzetesen bontakozik. Már a zsoltár címében megtaláljuk az utalást a Dávid házával kötött szövetségre. A szövetség Isten jóságának, kegyelmes tetteinek bizonyítéka, amely megmarad rendíthetetlenül, és amire minden nehéz helyzetben hivatkozni lehet.
Igehely: Jn 3:19–21; Kulcsige: Jn 3:21 „Aki pedig az igazságot cselekszi, a világosságra megy, hogy nyilvánvalóvá legyen cselekedeteiről, hogy Isten szerint cselekedte azokat.”
Nappal, amikor ragyog a fény körülöttünk, eszünkbe sem jut, hogy világítsunk, de ha beesteledik, lámpát gyújtunk, mert a sötétség nem a mi világunk. Az emberek nem önmagáért szeretik a sötétséget, hanem azért, amit eltakar (például ruhán egy folt). Vannak olyan állatok, melyek kimondottan a sötétséget szeretik, és menekülnek a világosság elől. Szemük visszafejlődik, többnyire teljesen vakok. Így van ez a sötétségben élő emberrel is, akinek szellemi látása nincs, eltompult, érzéketlen.