Igehely: Mk 1:40-42; Kulcsige: Mk 1:41 „Jézus megszánta, kezét kinyújtva megérintette, és így szólt hozzá: Akarom, tisztulj meg!”
A betegről egyet tudunk: leprás. Tragikus életrajz. Jézus nem vádol, hanem könyörületre indul. A leprának alapvetően nincs helye az ember életében. Milyen egyszerű szavakkal kéri ez a leprás a gyógyulást! De a szavak mögött ott van ébredező hite, a térdre esés ezt fejezi ki. Ez már a megvilágosodás pillanata: gyógyulása előtt felismer egy számára eddig ismeretlen hatalmat. És milyen egyszerű szavakkal válaszol Jézus! Nincs semmi hókuszpókusz. Jézus, aki az Atyának engedelmeskedve élte le földi életét, itt egy halálos beteg ember kérésének enged. Jézus az érintésben veszélynek teszi ki magát, de nem fél tőle. Az ő szentsége rászáll a betegre, de a beteg leprája nem fertőzi meg Őt. A beteg kéri a gyógyulást, és meg is kapja. Később Jézus is kér valamit a betegtől, de nem kapja meg!
Belső bajoknak, sebeknek, tisztátalanságoknak nem lenne helyük a házasságokban. Mégis ott vannak. Sokszor csak imádkozgatunk megoldásért. Tanuljunk ettől a leprástól: ő térdre esett. Ne a testtartását utánozzuk, hanem az éppen formálódó hitét. Ő élete egyetlen és talán utolsó lehetőségébe kapaszkodik bele! Úgy imádkozzunk, mintha az életünk múlna rajta, mert az életünk múlik rajta!
Dani Zsolt
Bölcsesség a választásban
Igehely: 1Móz 24:10-21; Kulcsige: 1Móz 24:12 „Akkor ezt mondta: Uram, Ábrahámnak, az én uramnak Istene! Adj eredményt még ma, és mutasd meg hűségedet az én uram, Ábrahám iránt!”
Ma elképzelhetetlen lenne egy ilyen házasságkötés: találkozás, ismerkedés, beszélgetés nélkül. Mindenki azt mondaná: felelőtlenség így, látatlanban hozzámenni valakihez. Biztosan nagy hit kellene hozzá!
A szolga nem kiszúrni akart Izsákkal, hiszen jelet kér Istentől. Nem olyat, hogy piros szoknya vagy barna kendő legyen a választott leányon, hanem ennél komolyabbat. Hogyan válaszol a leány egy elcsigázott, idős ember kérésére? Vajon van-e szeme meglátni a fáradt embereket, van-e szíve érezni a sivatagból jövők szomját, vajon kész-e a keze és lába, hogy vizet hozzon, és mindenkit megitasson? Kész-e arra, hogy gyorsan cselekedjen? Vajon eszébe jut-e, hogy nemcsak az emberek, hanem tevék is szomjasak? Rebeka nem tudta még, de itt dőlt el a jövője: hamarosan Isten választott emberének lett a felesége.
A házastársválasztás a szemnek, a testnek, a mulandónak; vagy a szívnek, az életnek, az elhívásnak szól? A választásaink leginkább rólunk szólnak: az értékrendünkről, hitünkről, céljainkról. Izsák azért tudta elfogadni látatlanban Rebekát, mert ha a szolga helyett ő ment volna feleséget keresni magának, ugyanígy döntött volna!
Dani Zsolt
Új hozzászólás