Igehely: Mt 8:14-15; Kulcsige: Mt 8:15 „Megérintette a kezét, és elhagyta az asszonyt a láz, és felkelt, és szolgált neki.”
Nem egyszerű helyzet, ha beteg van a családban. Abban az időben ez még nagyobb terhet jelentett: súlyos betegek ápolásához a család csak saját magára számíthatott, nem volt intézményesített segítségnyújtás, és a legtöbbször az anyagiak is hiányoztak. Legyünk őszinték: egy beteg súlyos terhet jelent a családnak. A hosszantartó betegség még szégyen is volt, mert a vallásos gondolkodás összekötötte a bűnt és a betegséget. Jézus Péter házában találkozott a beteg anyóssal, nem kérdezett semmit, egyszerűen megérintette a kezét, és eltávozott a láz. Az asszonyt addig ki kellett szolgálni, gyógyulása után ő szolgált másoknak.
Egy beteg házasfél könnyen rányomhatja a bélyegét a házasságra. Az egészséges fél terhei megsokszorozódnak, úgy, hogy közben a beteg társtól nagyon kevés viszonzásra számíthat. Ilyenkor mutatkozik meg a bennünk lévő szeretet valódisága, a sokat emlegetett agapé szeretet mélysége: a másikért önmagát is odaadó, önzetlen szereteté.
Várjuk Jézus Krisztus gyógyító érintését, de mi van, ha nem érkezik meg? Ha a betegség és a velejáró terhek megmaradnak. Hiszek abban, hogy Jézus akkor is ott van, pótolja a szeretetet, hitet, reményt, erőt. Vele együtt kimondhatod, testvérem: „Lesz, ami lesz, nem adom fel! Vállalom a terheket, és kivárom, hogy Jézus valamikor, valahogy cselekedni fog!”
Dani Zsolt
Bölcsesség a generációk közötti kapcsolatban
Igehely: Tit 2:1-5; Kulcsige: Tit 2:4 „Neveljék józanságra a fiatal asszonyokat, hogy ezek is szeressék a férjüket és gyermekeiket.”
Az idősebb hívők is szeretik az Urat, a fiatalabb hívők is szeretik, mégis feszültté válhat közöttük a kapcsolat. Nehéz elképzelni generációk közötti jó kapcsolatot kölcsönös tisztelet nélkül. Tisztelni azokat, akik megfutották pályájukat az Úrban, hűségesek maradtak, előttünk jártak, megteremtették azokat a körülményeket, amelyek most könnyebbé teszik a következő generáció életét. Tisztelni azokat, akik utánunk jönnek, erősek, fiatalok, esetleg sok mindent másként és jobban tehetnek, mint ahogy mi tettük, akik átveszik majd a helyünket és felelősségünket. Hol találhatnak a fiatalok egészséges példaképeket, ha nem azok között, akik az Úrban jártak már évtizedeket? Kik fogják folytatni Krisztus szolgálatát, ha nem azok, akik keresztyén útjuk elején járnak, de már odaszánták magukat Istennek, és telve vannak erővel, lelkesedéssel és új ötletekkel? Hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy velünk kezdődött és velünk végződik az igazi keresztyénség! De gondoljunk csak Jézus Krisztus apostolaira, Barnabásra, Pálra, Timóteusra – négy generációra, akik Krisztus munkájába elhívást kaptak, és bele is álltak. Mindegyikük fontos volt, és ők így is tekintettek egymásra!
Dani Zsolt
Új hozzászólás