Mindennapi áhítatok

2025. február 16., vasárnap

Igehely: Mk 7:1–5 Kulcsige: Mk 7:5 „Megkérdezték tehát tőle a farizeusok és az írástudók: Miért nem élnek a te tanítványaid a vének hagyománya szerint, és miért esznek tisztátalan kézzel?”

Míg az elmúlt századokban a hagyománynak kultúra- és közösségformáló ereje volt, nemzedékeken át meghatározva az emberek életét, addig ma már egyre inkább tradícióellenes és hagyományromboló világban élünk.

2025. február 15., szombat

Igehely: 2Kir 18:19–25; 19:32–34 Kulcsige: 2Kir 19:34 „Pajzsa leszek ennek a városnak, és megszabadítom önmagamért meg az én szolgámért, Dávidért.”

Az ördög, lelkünk ellensége folyamatosan arra törekszik, hogy félelemben és rettegésben tartsa Isten népét. Tudva, hogy a háborút már elveszítette, mert „győzött az oroszlán Júda törzséből” (Jel 5:5b), a csatákat még meg akarja nyerni.

2025. február 14., péntek

Igehely: 1Sám 17:31–37 Kulcsige: 1Sám 17:34-35 „Dávid azonban így felelt Saulnak: «Pásztor volt a te szolgád apja juhai mellett, és ha jött egy oroszlán vagy medve, és elragadott egyet a nyájból, utánamentem, leterítettem, és kiragadtam a szájából.»”

Kedves testvéreim, ma reggel egy énekkel kezdjük az áhítatunkat: „Emlékezz vissza az útra” (HH 171.), és egy bátorító igével: „Ezért tehát mi is, akiket a bizonyságtevőknek ekkora fellege vesz körül…” (Zsid 12:1a).

2025. február 13., csütörtök

Igehely: Zsolt 143:8–11 Kulcsige: Zsolt 143:8 „Hadd halljam minden reggel, hogy hűséges vagy, hiszen benned bízom! Ismertesd meg velem, melyik úton járjak, mert hozzád vágyódik lelkem.”

A megtérés és újjászületés által élő kapcsolatba kerülünk Istennel, és meg lehet hallani az Ő hangját. Megtérésem után az a vágy fogalmazódott meg bennem is, ami a zsoltárosban, hogy minden utamban Jézus vezessen.

Keresés az elmélkedések közt

Igehely: Gal 5:22–23; 1Kor13:1–13 Kulcsige: 1Kor 13:13 „Most azért megmarad a hit, a remény, a szeretet, e három; ezek közül pedig a legnagyobb a szeretet.”

Pál a szeretetet úgy mutatja be, mint legkiválóbb utat, mert az nem eszme, elmélet, hanem egy út, amin naponta járni kell; tudatos viszonyulás a másikhoz, amit gyakorlatban kell megélni.

Az ember önmagától képtelen a szeretetre. Amikor a saját erejére épít, akkor minden, amit „szeretetből tesz”, álcázott önzés, ugyanis csak róla szól vagy viszonzást vár érte. A szülő szeretete sokszor nem több mint saját elképzelésének megvalósítása a gyermek életében. A házasfelek is inkább azt várják, hogy a másik tegye őket boldoggá.