Igehely: Zsid 3:12-13; Kulcsige: Zsid 3:12 „Vigyázzatok, testvéreim, senki ne szakadjon el közületek az élő Istentől hitetlen és gonosz szívvel.”
Egyedül az Úr képes elvégezni azt a csodát az ember életében, hogy kemény szíve meglágyuljon. Ha ez megtörténik, élhetünk az Úrban, és Ő élhet bennünk. Így beletartozunk Isten családjába.
Igehely: Zsid 3:10-11; Kulcsige: Zsid 3:10 „Ezért megharagudtam erre a nemzedékre, és ezt mondtam: Tévelygő szívű ez a nép, mert nem ismeri az én utaimat.”
Ha el akarunk jutni a célba, mindig követnünk kell a helyes irányt. Nem szabad még egy pillanatra sem szem elől téveszteni a helyes utat. Isten az életünkre nézve is készített egy helyes utat. Ha ezen az ösvényen maradunk, bejuthatunk Isten nyugalmába.
Igehely: Zsid 3:7-9; Kulcsige: Zsid 3:9 „Ahol megkísértettek engem őseitek, próbára tettek, bár látták tetteimet negyven éven át.”
Izráel fiai megkísértették az Urat, amikor azért lázadtak, mert a pusztában nem volt víz. Azzal, hogy „Közöttünk van-e az Úr, vagy sem?” kételkedtek az Ő jelenlétében és gondviselésében. A Sátán megkísértette Jézust, amikor azt tanácsolta neki, hogy ugorjon le a templom párkányáról.
Igehely: Zsid 3:1-6; Kulcsige: Zsid 3:3 „Ő ugyanis Mózesnél nagyobb dicsőségre volt méltó, mint ahogyan a háznál nagyobb méltósága van a ház építőjének.”
Akik a mennyei elhívás részesei, azok figyelnek Jézus Krisztusra. Akkor vagyunk igazán a helyünkön, ha Jézus mindenben mindenné lett számunkra. Nincs senki és semmi, ami Őt szívünk trónjáról letaszítaná. Figyelnünk kell rá, mert Ő a mi hitvallásunk apostola és főpapja.
Igehely: Zsid 2:17-18; Kulcsige: Zsid 2:18 „Mivel maga is kísértést szenvedett, segíteni tud azokon, akik kísértésbe esnek.”
A Zsidókhoz írt levél nemcsak nagy figyelmeztetés és intés a számunkra, hanem felbecsülhetetlen lelkigondozói segítség, bátorítás, vigasztalás! Jézus a mi Közbenjárónk, Főpapunk, aki mindenképpen üdvözítheti azokat, akik Őáltala járulnak Istenhez.
Igehely: Zsid 2:15-16; Kulcsige: Zsid 2:15 „És megszabadítsa azokat, akik a haláltól való félelem miatt egész életükben rabok voltak.”
Az Úr Jézus nem azért vette fel az emberi természetet, hogy uralkodjon benne, hanem hogy szolgáljon, sőt szenvedjen és meghaljon a mi megváltásunkért. Kereszthalála feltétlenül szükséges volt a halál legyőzéséhez.
Igehely: Ef 5:1–14; Kulcsige: Ef 5:9 „A világosság gyümölcse ugyanis csupa jóság, igazság és egyenesség.”
Elgondolkodtam rajta, mit is jelent Isten követőjének lenni? Gyermekeinket látva, akik akarva, akaratlanul is, de utánoznak minket, szülőket, valahogy így kellene nekünk is, hívőknek az Úr Jézust leutánozni. Úgy, hogy szeretjük embertársainkat (mert ő előbb szeretett minket), és közben tartózkodunk a gonosztól. Ha világosságban járunk (ő maga a Világosság), az ő fényében, akkor az ő követésének, utánzásának gyümölcsei láthatóvá kell, hogy legyenek az életünkben. Olyan krisztusi jellemvonások, mint jóság, igazság, egyenesség, amiről az Ige ír, jellemzik-e életünket? Kiviláglanak-e?