Igehely: 2Móz 7:1-13; Kulcsige: 2Móz 7:6 „Mózes és Áron eszerint jártak el. Úgy cselekedtek, ahogyan megparancsolta nekik az Úr.”
Amikor kapott egy vállalhatatlan feladatot (2Móz 6:9), és nem hallgattak rá kishitűség és a kemény munka miatt, ill. a fáraótól is tartott, akkor kellett Mózesnek megtanulnia, mit jelent minden helyzetben Isten oldalán állni. Sem gyakorlata, sem hatalma nem volt ebben a kemény helyzetben. Nem tudhatott maga mögött sem sereget, sem különleges fegyvereket az akkori kor egyik legnagyobb uralkodója és hatalmas serege ellen. „Csak” az Úr szavát: „Lásd, olyanná teszlek a fáraó előtt, mintha isten volnál. Testvéred, Áron pedig a prófétád lesz.” A felhatalmazás megvolt, de a nehézségeket nem sodorta félre az Úr: „megkeményítem a fáraó szívét.”
Jó kilátások. Mózes, a menekült, Mózes, a gyilkos, Mózes, a pásztor, a valamikori kegyelt, majd üldözött álljon ki a nagyhatalmú fáraó és mágusai, hadvezérei elé, elkérni a zsidó rabszolgákat, az építő alapgárdát, csak mert az egyiptomiak előtt ismeretlen, a zsidóktól is elfeledett Isten, a Mózes által megismert Úr kihívta őket?
Akit Isten kiválaszt, azt fel is hatalmazza, erőt is ad neki, vezetni fogja. Kérd ezeket, és megtapasztalod!
Nyúl Zoltán
Az Urat akarjuk szolgálni!
Igehely: Józs 24:14-28; Kulcsige: Józs 24:18b „Mi is az Urat akarjuk hát szolgálni; bizony, ő a mi Istenünk!”
Józsué idős kora ellenére mindent világosan látott. Emlékezett még Isten ígéretére, ami az Ígéret földjéhez kapcsolódott, a többiek félelme ellenére sem veszítette el hitét. Kitartott a pusztai vándorlás idején is Isten mellett. Semmi és senki nem vehette el a hitét. Annyi év után is biztos volt abban, hogy kit fog ő követni a családjával együtt. Micsoda apa lehetett! A gyermekei úgy nőttek fel mellette, hogy csak az ő elbeszélése szerint hallottak a megígért földről, Isten időtálló beszédéről, mégis apjuk mellett álltak, a többiek kesergései, hitetlenségei, és a nehéz körülmények ellenére. Józsué nem cserélte le Istent egy zacskó aranyért, viszonylagos biztonságért az egyik oázis mentén: ő végig be akart jutni az ígért földre. Előtte az nem délibáb volt, hanem teljes valóság. Nem lázongott, kesergett. Vándorolt a többiekkel, de a hite erős volt.
A döntő pillanatban, amikor a többiek már szinte minden reményüket elvesztették, ő pedig készült arra az útra, amelyiken minden ember elmegy (Józs 23:14), ismét hitéről tett tanúbizonyságot. Felsorolta azt, hányszor mentette meg Isten a népet. Emlékezzünk mi is kegyelmére, ahogyan kiemelt, és újból megsegített minket, amikor nagy szükségünk volt rá!
Nyúl Zoltán