Igehely: Lk 14:7-11; Kulcsige: Lk 14:10 „Hanem ha meghívnak, menj el, ülj le az utolsó helyre, hogy amikor jön az, aki meghívott, így szóljon hozzád: Barátom, ülj feljebb! Akkor becsületed lesz minden asztaltársad előtt.”
Manapság is ritka az alázat, vagy a mások előnyben részesítésének jó példája. De sajnos, gyakori a gátlástalan könyöklés, a mások letaposása. „Csak a saját érdekeid számítanak!” – hangoztatják.
Igehely: Lk 14:1-6; Kulcsige: Lk 14:3 „Ekkor Jézus megkérdezte a törvénytudóktól és a farizeusoktól: Szabad-e szombaton gyógyítani, vagy nem?”
Jézus elfogadta a meghívást a farizeusok vezetőjétől, akinek a szándéka nem ismert előttünk, de az a megjegyzés, hogy „azok figyelték Őt”, tudomásunkra hozza, hogy az érdeklődés nem volt teljesen tiszta.
Igehely: Lk 13:31-35; Kulcsige: Lk 13:33 „Viszont ma, holnap és a következő napon úton kell lennem, mert nem veszhet el próféta Jeruzsálemen kívül.”
Jézusnak sok ellensége volt földi szolgálata idején. Názáretben már az első igehirdetése után ellene támadtak. Ahogy telt az idő, csak sokasodtak az ellenségei, annak ellenére, hogy rengeteg embernek volt a jótevője, gyógyítója.
Igehely: Lk 13:22-30; Kulcsige: Lk 13:24 „Igyekezzetek bemenni a szoros kapun, mert mondom nektek, hogy sokan akarnak majd bemenni, de nem tudnak.”
Jézus Jeruzsálem felé tartott, ahol a nép és a vezetők elutasítása, majd a kereszthalál várta. Talán ezt a kérdést azért tette föl neki valaki, mert látta növekvő elutasítottságát.
Igehely: Lk 13:18-21; Kulcsige: Lk 13:21 „Hasonló a kovászhoz, amelyet fogott egy asszony, és belekevert három mérce lisztbe, míg végül az egész megkelt.”
Mihez hasonló Isten országa? Jézus hasonlatai segítségünkre vannak, hogy megértsük Isten országának természetét. Az első példázat a mustármaghoz hasonlítja, amely kicsiny ugyan, de nem jelentéktelen, mert a növekedése után akkora lesz, hogy az ég madarai is fészket rakhatnak rá.
Igehely: Lk 13:10-17; Kulcsige: Lk 13:13 „És rátette a kezét, mire ő nyomban felegyenesedett, és dicsőítette az Istent.”
Jézus valahol egy zsinagógában tanított. Nem tudjuk, hol, azt sem, hogy mit, de e rövid történet nagyon sok tanítást hordoz. Először azt, hogy Jézus az imádkozás helyén odafigyelt a hallgatók szükségeire, de még a helytelen gondolkodásukra is.
Igehely: Jób 23:1–17; Kulcsige: Jób 23:13 „Mert ő ugyanaz marad. Ki változtathatná meg? Véghezviszi, amit lelke kíván.”
A Biblián keresztül megláthatjuk, hogy még a hithősök élete sem volt tökéletes. Bár tudjuk róluk, hogy szoros kapcsolatban éltek az élő Istennel, mégis kerültek olyan élethelyzetbe, vagy jutottak el olyan pontra, ahol panaszra nyílt a szájuk, vagy csupán megkérdőjelezték az Isten szeretetét, jóságát. Talán Jób életét tanulmányozva elismerhetjük: neki igazán volt oka a panaszkodásra. Ez lenne Isten terve? Így jár az, aki benne hisz? Hol a szeretet, hol a védelem? A keresztyén ember is kerülhet ilyen élethelyzetbe, ahol hasonló gondolatok, kérdések fogalmazódnak meg a szívében.