Az erős hívő dicsőíti Istent
Igehely: Róm 4:13-25; Kulcsige: Róm 4:20 „Isten ígéretében nem kételkedett hitetlenül, sőt megerősödött a hitben dicsőséget adva Istennek.”
Ábrahám minden bizonnyal olyan emberként áll előttünk, akinek istenfélelme példaértékű. A hit embere volt, aki nem vonta kétségbe Isten ígéreteit. Hite és Úrban való erőssége megnyilvánult abban, ahogy Istenben bízott, ahogyan rá hagyatkozott, és ahogyan dicsőséget adott neki.
Istennek adni a dicsőséget mindenben és mindenért! Az Úr Jézus Krisztusban meggyökerező, a benne tovább épülő embert jellemzi a bőséges hálaadás és dicséret (Kol 2:7). Isten dicsérete nem egy érzelmeket felfokozó eszköz, hanem a szellemileg felnőtt korú ember istentiszteletének szerves része. Az ilyen ember nemcsak akkor dicsőíti Istent, amikor minden jól megy az életében, hanem a borús napokban is. Istenre néz, és mindenét alárendeli bizalommal neki. „Nevetve néz a holnap elé”. Jellemezzen téged a szívből és szájból jövő Istendicséret.
Milyen esetekre emlékszel Ábrahám életéből, amelyekben látszott Istenbe vetett hite? Mikor könnyebb Istent dicsérni? Mikor dicsérted szívedben Istent egy nehéz helyzetben?
János Csaba
Megvilágosít minden embert
gehely: Jn 1:9-13 „Az Ige volt az igazi világosság, amely megvilágosít minden embert: ő jött el a világba. * A világban volt, és a világ általa lett, de a világ nem ismerte meg őt: a saját világába jött, de az övéi nem fogadták be őt. Akik pedig befogadták, azoknak hatalmat adott arra, hogy Isten gyermekeivé legyenek; mindazoknak, akik hisznek az ő nevében, Róm 8,14-16 ; 1Jn 3,1 akik nem vérből, sem a test, sem a férfi akaratából, hanem Istentől születtek. Jn 3,5-6 ; 1Pt 1,23 ”
Megváltónkról, Jézus Krisztusról szóló bizonyságtétel ez a néhány igevers, egy hiteles szemtanú, János apostol tolmácsolásában. Elgondolkodtató, hogy milyen nagy változást hozott Jézus a tanítványa életében, az első sorsfordító találkozástól egészen János életének a végéig.
Mit is jelent vajon ez a mondattöredék: „amely megvilágosít minden embert”? Nem azt jelenti, hogy minden ember szíve és gondolkodása megvilágosodik, hanem azt, hogy ez az isteni világosság minden emberre kivétel nélkül ragyog. Aki befogadja ezt a világosságot az életébe, az elsősorban azt látja meg, hogy mennyire rá van utalva Isten kegyelmére, hiszen tele van ez élete bűnökkel. De ebben a világosságban ugyanakkor felragyog a Megváltó személye, és áldozatának az ereje is, amely meg tudja változatni az ember bűnös természetét.
Milyen nagy áldás ez a számunkra! Adjunk hálát most azért, hogy az evangélium fénye a mi életünket is megvilágosította!
Nagy Kasza Zoltán
