2017. november 3., péntek

DÉLELŐTT | 
Az erős hívő dicsőíti Istent

Igehely: Róm 4:13-25; Kulcsige: Róm 4:20 „Isten ígéretében nem kételkedett hitetlenül, sőt megerősödött a hitben dicsőséget adva Istennek.”

Ábrahám minden bizonnyal olyan emberként áll előttünk, akinek istenfélelme példaértékű. A hit embere volt, aki nem vonta kétségbe Isten ígéreteit. Hite és Úrban való erőssége megnyilvánult abban, ahogy Istenben bízott, ahogyan rá hagyatkozott, és ahogyan dicsőséget adott neki.

Istennek adni a dicsőséget mindenben és mindenért! Az Úr Jézus Krisztusban meggyökerező, a benne tovább épülő embert jellemzi a bőséges hálaadás és dicséret (Kol 2:7). Isten dicsérete nem egy érzelmeket felfokozó eszköz, hanem a szellemileg felnőtt korú ember istentiszteletének szerves része. Az ilyen ember nemcsak akkor dicsőíti Istent, amikor minden jól megy az életében, hanem a borús napokban is. Istenre néz, és mindenét alárendeli bizalommal neki. „Nevetve néz a holnap elé”. Jellemezzen téged a szívből és szájból jövő Istendicséret.

Milyen esetekre emlékszel Ábrahám életéből, amelyekben látszott Istenbe vetett hite? Mikor könnyebb Istent dicsérni? Mikor dicsérted szívedben Istent egy nehéz helyzetben?

János Csaba

DÉLUTÁN | 

Megvilágosít minden embert

gehely: Jn 1:9-13 „Az Ige volt az igazi világosság, amely megvilágosít minden embert: ő jött el a világba. * A világban volt, és a világ általa lett, de a világ nem ismerte meg őt: a saját világába jött, de az övéi nem fogadták be őt. Akik pedig befogadták, azoknak hatalmat adott arra, hogy Isten gyermekeivé legyenek; mindazoknak, akik hisznek az ő nevében, Róm 8,14-16 ; 1Jn 3,1 akik nem vérből, sem a test, sem a férfi akaratából, hanem Istentől születtek. Jn 3,5-6 ; 1Pt 1,23 ”

Megváltónkról, Jézus Krisztusról szóló bizonyságtétel ez a néhány igevers, egy hiteles szemtanú, János apostol tolmácsolásában. Elgondolkodtató, hogy milyen nagy változást hozott Jézus a tanítványa életében, az első sorsfordító találkozástól egészen János életének a végéig.

Mit is jelent vajon ez a mondattöredék: „amely megvilágosít minden embert”? Nem azt jelenti, hogy minden ember szíve és gondolkodása megvilágosodik, hanem azt, hogy ez az isteni világosság minden emberre kivétel nélkül ragyog. Aki befogadja ezt a világosságot az életébe, az elsősorban azt látja meg, hogy mennyire rá van utalva Isten kegyelmére, hiszen tele van ez élete bűnökkel. De ebben a világosságban ugyanakkor felragyog a Megváltó személye, és áldozatának az ereje is, amely meg tudja változatni az ember bűnös természetét.

Milyen nagy áldás ez a számunkra! Adjunk hálát most azért, hogy az evangélium fénye a mi életünket is megvilágosította!

Nagy Kasza Zoltán

 Napi áhítat

Igehely: Mt 27:27–44; Kulcsige: Mt 27:50 „Jézus pedig ismét hangosan felkiáltott, és kilehelte lelkét.”

Nagypénteken Jézus kereszthalálára emlékezünk: mit vállalt és hordozott el helyettünk a tiszta, szent, ártatlan Bárány. Engedte, hogy a bűnös emberek kigúnyolják, leköpdössék, bíborpalástot és töviskoronát adjanak rá. Üdvözöljék, mint zsidók királyát. Lehetett volna valóban a királyuk, ám az övéi nem fogadták be őt. De ha valaki befogadja – akár én vagy te –, hatalmat kapunk, hogy Isten fiaivá lehessünk (Jn 1:12). Micsoda bővölködő kegyelem árad a keresztről!