Igehely: Jn 12:1-11; Kulcsige: Jn 12:1 „Jézus tehát hat nappal a páska ünnepe előtt elment Betániába, ahol Lázár élt, akit feltámasztott a halottak közül.”
A zsidó húsvét közeledtével szokás szerint sok vidéki zsidó felment Jeruzsálembe, hogy megtisztuljon. Megváltó Urunk, mielőtt utolsó útjára indult volna, hat nappal húsvét előtt, Betániába ment.
Igehely: Jn 11:53-57; Kulcsige: Jn 11:57 „A főpapok és a farizeusok pedig már kiadták a parancsot, hogy ha valaki megtudja, hol van, jelentse be, hogy elfoghassák.”
Mai igénk is rávilágít arra az igazságra, hogy Isten Fia a földi munkássága idején mindig a mennyei Atyával való teljes összhangban cselekedett. Kész volt küldetését vállalni, és az életét feláldozni bűneinkért, de könnyelműen nem akarta azt odadobni ellenségei kedvéért.
Igehely: Jn 11:45-52; Kulcsige: Jn 11:50 „Azt sem veszitek fontolóra: jobb nektek, hogy egyetlen ember haljon meg a népért, semhogy az egész nép elvesszen.”
Kajafás főpapról többször is olvashatunk az evangéliumokban. Az ő főpapsága idején kezdte meg tevékenységét Bemerítő János. János evangélista szerint ő sürgette Megváltónk elfogatását és megölését. Ő volt a vezetője annak a bíróságnak is, amely Jézust halálra ítélte.
Igehely: Jn 11:28-44; Kulcsige: Jn 11:35 „Jézus könnyekre fakadt.”
A Lázár halálos megbetegedéséről, haláláról és feltámasztásáról szóló evangéliumi történetben megfigyelhetjük a különböző személyek megnyilvánulásait.
Igehely: Jn 11:1-27; Kulcsige: Jn 11:4 „Amikor Jézus ezt meghallotta, ezt mondta: Ez a betegség nem halálos, hanem az Isten dicsőségét szolgálja, hogy általa megdicsőüljön az Isten Fia.”
A betegséget legegyszerűbben úgy határozhatjuk meg, mint az egészség ellentétét, vagy annak hiányát. Amikor a testi, lelki, szellemi egyensúly felborul az ember életében, az nagyban megakadályozza a beteget, hogy mindennapi életét tevékeny és eredményes módon megélje.
Igehely: Jn 10:22-42; Kulcsige: Jn 10:24 „Ekkor körülvették a zsidók, és így szóltak hozzá: Meddig tartasz még bizonytalanságban bennünket? Ha te vagy a Krisztus, mondd meg nekünk nyíltan!”
Senki sem szeret bizonytalanságban élni. Ilyen szempontból érthető is, ha a Jézus korabeli zsidók sem akartak bizonytalanok lenni Krisztus személyét illetően.
Igehely: Péld 10:17–21 Kulcsige: Péld 10:19 „A sok beszédnél elkerülhetetlen a tévedés, de az eszes ember vigyáz a beszédre.”
A beszéd talán az ember egyik legellentmondásosabb képessége. Ezzel tudunk bátorítani, útba igazítani, segíteni, megnevettetni másokat és kifejezni szeretetünket. Ugyanakkor a beszédünkkel ártani is képesek vagyunk másoknak, megalázni, megsérteni, pletykálni, hazudni. Sőt olyan sebeket tudunk okozni másokban, amelyek nagyon nehezen vagy egyáltalán nem gyógyulnak be az évek során sem. Jakab így ír erről: „Ugyanígy a nyelv is milyen kicsi testrész, mégis nagy dolgokkal kérkedik. Íme, egy parányi tűz milyen nagy erdőt felgyújthat” (Jak 3:5).