Igehely: Jn 11:45-52; Kulcsige: Jn 11:50 „Azt sem veszitek fontolóra: jobb nektek, hogy egyetlen ember haljon meg a népért, semhogy az egész nép elvesszen.”
Kajafás főpapról többször is olvashatunk az evangéliumokban. Az ő főpapsága idején kezdte meg tevékenységét Bemerítő János. János evangélista szerint ő sürgette Megváltónk elfogatását és megölését. Ő volt a vezetője annak a bíróságnak is, amely Jézust halálra ítélte.
Izráel népének az volt a hitbeli meggyőződése, hogy a főpap által Isten szól. Kajafás esete azt igazolja, hogy Isten még azáltal is meg tudja a hiteles üzenetet szólaltatni, aki nem érti a Messiás titkát, és csupán a hatalmi viszonyokat mérlegelve nyilatkozik.
Vajon mennyire volt tudatában Kajafás annak, hogy az általa elmondottak egybecsengtek Isten akaratával? A mindenható Isten szuverén módon teljesíti be elhatározásait. Hát nem csodálatos az, hogy üdvözítő tervét nemcsak azok által viszi előre, akik neki engedelmeskednek, hanem még azok által is, akiknek a tetteit politikai számítgatás, a hatalom megtartása és egyéb célok határozzák meg. Isten maga adta egyszülött Fiát halálra (Jn 3:16) engesztelő áldozatként bűneinkért, nemcsak egy népért, hanem az egész világ bűneiért is (1Jn 2:2).
Számodra mit jelent az a tény, hogy Jézus Krisztus halt meg az emberiség bűneiért? Kinek tettél erről legutóbb bizonyságot?
Horváth Ferenc
A fenyítés haszna
Igehely: 1Kor 11:31-32 „Mert ha mi magunk ítélnénk meg önmagunkat, nem esnénk ítélet alá. De amikor az Úr ítél minket, akkor nevel, hogy a világgal együtt el ne vesszünk.”
Hogyan úrvacsorázunk? Olyan kérdés ez, amelyet jó, ha felteszünk magunknak minden egyes alkalom előtt, amikor magunkhoz vesszük az úrvacsora szent jegyeit.
Pál apostol levelét olvasva arra kell gondolnunk, hogy a korinthusi gyülekezetben nem a megfelelő módon úrvacsoráztak. A 11. fejezet 17–22. verseinek a bizonysága szerint nem a megfelelő áhítattal, nem is testvéri indulattal tették. A vétkes gyakorlatnak mindig megvannak a szomorú következményei a gyülekezetben. Sokan gyengélkednek és lelkileg betegek. Jobb lenne, ha a gyülekezet tagjai e dologban megpróbálnák, sőt helyesen megítélnék önmagukat: megtisztult élettel veszik-e magukhoz a kenyeret és a bort, megbecsülik-e eléggé az úrvacsorát? Ha így lenne, nem esnének Isten ítélete alá. Érdekes megfigyelnünk és fontolóra vennünk az apostol álláspontját: a gyülekezetben a megbetegedések, még akár a halálesetek is Isten ítéletének következményei.
Isten azzal a céllal ítél, vagyis nevel bennünket, hogy ne kelljen minket a végítéletben a világgal együtt kárhozatra vetnie. Ennek megelőzésére viszont elég annyi, hogy mi magunk tudjunk különbséget tenni jó és rossz úrvacsorázás között, és az utóbbit megszüntetni.
Horváth Ferenc
