Igehely: ApCsel 26:14-25; Kulcsige: ApCsel 26:23 „A Krisztusnak szenvednie kell, és mint aki elsőnek támad fel a halottak közül, világosságot fog hirdetni népének és a pogányoknak.”
Emlékszem, olyan hatodik vagy hetedik osztályos lehettem, amikor egyik tanárunk, aki az iskola igazgatója is volt, figyelmeztetett minket, hogy a vallás, a hit csak öregasszonyoknak való mese, nem pedig művelt fiatalokhoz illő dolog. Akkor még elgondolkoztam, vajon igazat mondhat?
Igehely: 1Kor 1:18-25; Kulcsige: 1Kor 1:23 „Mi a megfeszített Krisztust hirdetjük, aki a zsidóknak ugyan megütközés, a pogányoknak pedig bolondság.”
Az ember a saját elveszett állapotára kereste a megoldást. A zsidók rendkívüli jelre vártak, valami különleges csodára, gondolva, hogy Isten ez által mutatja meg tervét az emberiségnek.
Igehely: Fil 2:6-11; Kulcsige: Fil 2:7-8 „Hanem megüresítette önmagát, szolgai formát vett fel, emberekhez hasonlóvá lett, és emberként élt; megalázta magát, és engedelmes volt mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig.”
Amikor Jézus Krisztusnak, Isten Fiának a halálára gondolunk, aki által a kegyelem kiáradt minden ember számára, tudnunk kell, hogy Ő a halált önként vállalta értünk. Ezt nehezen tudták felfogni a tanítványai is. Sokáig nem is értették, hogyan történhet ilyen, hogy a Mester önként megy a halálba.
Igehely: Róm 3:21-31; Kulcsige: Róm 3:23 „Mivel mindenki vétkezett, és nélkülözi Isten dicsőségét.”
Helyreállásra minden embernek szüksége van, mert a bűnre való hajlam ott van mindenkiben. Úgy születünk erre a világra, hogy a bűn csírája bennünk van. Isten készített egy utat, hogy az elveszett embernek megigazulásban legyen része.
Igehely: Róm 5:8-11; Kulcsige: Róm 5:8 „Isten azonban a maga szeretetét mutatta meg irántunk, mert Krisztus már akkor meghalt értünk, amikor még bűnösök voltunk.”
Isten nemcsak ideadta értünk Jézus Krisztust, hogy megváltson minket áldozata által, hanem akkor adta értünk Őt, amikor mi még bűneinkben voltunk. Előre ideadta Őt értünk, bár mi akkor még az ellenségei voltunk.
Igehely: Róm 7:15-25; Kulcsige: Róm 7:24 „Én nyomorult ember! Kicsoda szabadít meg ebből a halálra ítélt testből?”
Miután Pál megállapította az ember teljes bűnösségét, és a Megváltónak a törvény ítélete alól való felszabadítását (1-6. rész), rátér az újjászületett ember állapotára a törvény fényében (7. rész).
Igehely: Zsolt 106:34–48; Kulcsige: Zsolt 106:43-44 „Sokszor megmentette őket, de ők önfejűen engedetlenek maradtak, és mélyre süllyedtek bűneik miatt. Mégis rájuk tekintett nyomorúságukban, meghallgatta esedezésüket.”
Bizalom. Hűség. Isteni tulajdonságok ezek, amelyek megjelenhetnek az emberek életében is. Elmondhatjuk, hogy mindenki szeret ennek élvezője lenni, viszont ezt kimunkálni annál nehezebb. A bizalom és a hűség törékenyek, elég egy rossz mondat, egy hiba, és megkeseredik akár a legerősebb kapcsolat is. Csodálatos azonban az Isten oldalát vizsgálni, ahol ezek tökéletesek, ahogy maga a Teremtő is az. Természetesen vannak élethelyzetek amikor megkérdőjelezzük ezek valóságát, de előbb-utóbb rá kell jönnünk: az Atya túlcsorduló szeretete megmutatkozik akkor is. Mindennel jót munkál.