Igehely: 1Móz 1:26-31; Kulcsige: 1Móz 1:29 „Majd ezt mondta Isten: Nektek adok minden maghozó növényt az egész föld színén, és minden fát, amelynek maghozó gyümölcse van: legyen mindez a ti eledeletek!”
Időszerűek ma is ezek a tanító kérdések: „Hát nem tudjátok, nem hallottátok, nem mondták el nektek régtől fogva, nem magyarázták meg a föld alapozását? Hát nem tudod, vagy nem hallottad, hogy örökkévaló Isten az Úr?
Igehely: Jn 21:24-25; Kulcsige: Jn 21:25 „De van sok egyéb is, amit Jézus tett, és ha azt mind megírnák egytől egyig, úgy vélem, maga a világ sem tudná befogadni a megírt könyveket.”
János életét örökre megváltoztatta az, amit meglátott Jézusban. Jézus bizonyságtétele a föld végső határáig forgatta fel a világot, és hozott élő reménységet az elveszetteknek.
Igehely: Jn 21:20-23; Kulcsige: Jn 21:21 „Őt látta tehát Péter, és megkérdezte Jézustól: Uram, hát vele mi lesz?”
János apostol jövőjéről kérdezett Péter. Jézus válasza határozott és egyenes: „Mit tartozik rád?” – a Károli fordítás szerint: „Mi közöd hozzá?” Megérthetjük ebből, hogy Istennek más emberekkel is terve és célja van, de ez nem feltétlenül tartozik ránk.
Igehely: Jn 21:8-14; Kulcsige: Jn 21:12 „Jézus ezt mondta nekik: Jöjjetek, egyetek! A tanítványok közül azonban senki sem merte őt megkérdezni: Ki vagy te? Tudták ugyanis, hogy az Úr ő.”
A Feltámadott egy szolgáló szerepét vette fel. Ugyan most nem mosdótállal és kendővel, mint az utolsó vacsorán, hanem tüzet gyújtott és halat sütött övéinek a Genezáret-tó partján. Ilyképpen vendégelte meg a fáradt és éhes tanítványokat, akik egész éjjel keményen, de eredménytelenül vesződtek.
Igehely: Jn 21:1-7; Kulcsige: Jn 21:5 „Jézus megkérdezte tőlük: Fiaim, nincs valami ennivalótok? Így válaszoltak neki: Nincs.”
A tanítványok a Tibériás-tengertől (Galileai-tenger, vagy Genezáret-tó) indultak el az Úr Jézus követésére. Feladták a halászok létformáját, otthagyták hajóikat, hálóikat, még a kifogott halak nyereségéről is készek voltak lemondani Mesterükért (Lk 5:11).
Igehely: Jn 20:30-31; Kulcsige: Jn 20:31 „Ezek pedig azért írattak meg, hogy higgyétek: Jézus a Krisztus, az Isten Fia, és e hitben életetek legyen az ő nevében.”
János apostol Jézus csodáit jeleknek nevezi. Mindegyik, szám szerint hét, egy-egy mélyebb teológiai igazságot emel ki, és arra mutat rá, hogy Jézus Krisztus isteni hatalommal és természetfeletti erővel rendelkezik.
Igehely: Péld 10:17–21 Kulcsige: Péld 10:19 „A sok beszédnél elkerülhetetlen a tévedés, de az eszes ember vigyáz a beszédre.”
A beszéd talán az ember egyik legellentmondásosabb képessége. Ezzel tudunk bátorítani, útba igazítani, segíteni, megnevettetni másokat és kifejezni szeretetünket. Ugyanakkor a beszédünkkel ártani is képesek vagyunk másoknak, megalázni, megsérteni, pletykálni, hazudni. Sőt olyan sebeket tudunk okozni másokban, amelyek nagyon nehezen vagy egyáltalán nem gyógyulnak be az évek során sem. Jakab így ír erről: „Ugyanígy a nyelv is milyen kicsi testrész, mégis nagy dolgokkal kérkedik. Íme, egy parányi tűz milyen nagy erdőt felgyújthat” (Jak 3:5).