Igehely: Jn 20:1-10; Kulcsige: Jn 20:8 „Akkor bement a másik tanítvány is, aki elsőnek ért a sírhoz, és látott, és hitt.”
A feltámadás reggelén a magdalai Mária sietve adta tudtul Péternek és Jánosnak, hogy Jézus holtteste már nincs a sírban. Meg volt rémülve a gondolattól, hogy Jézus testét ellopták.
Igehely: Jn 19:38-42; Kulcsige: Jn 19:40 „Fogták tehát Jézus holttestét, és leplekbe takarták az illatszerekkel együtt, ahogyan a zsidóknál szokás temetni.”
Sok és sokféle temetést volt alkalmam levezetni. Mindegyik más volt, és mégis hasonlítottak egymásra. Mások voltak a körülmények, a helyszín, a résztvevők, de azonos az üzenet, a liturgia, a lelkület.
Igehely: Jn 19:16b-27; Kulcsige: Jn 19:20 „A zsidók közül sokan olvasták ezt a feliratot, amely héberül, latinul és görögül volt írva, ugyanis közel volt a városhoz az a hely, ahol megfeszítették Jézust.”
Az a tény, hogy háromnyelvű felirat hirdette Jézus király-voltát a keresztre szegezett táblán, annak köszönhető, hogy Pilátus megérzett és megértett valamit Jézus királyi mivoltából.
Igehely: Jn 19:1-16a; Kulcsige: Jn 19:5 „Ekkor kijött Jézus, rajta volt a töviskorona és a bíbor ruha. Pilátus így szólt hozzájuk: Íme, az ember!”
Hétfőn olvashattuk Kajafás gondolatát: „jobb, ha egy ember hal meg a népért.” Gamáliel pedig azt állította a börtönből szabaduló tanítványokra utalva: „ha ez a mozgalom emberektől van, fölbomlik, ha Istentől van, nem tudjátok szétoszlatni őket.”
Igehely: Jn 18:28-32; Kulcsige: Jn 18:32 „Így kellett beteljesednie Jézus szavának, amelyet akkor mondott, amikor jelezte: milyen halállal kell meghalnia.”
Kálváriája utolsó előtti állomásához érkezik Jézus. Az utolsó vacsora terme, a Gecsemáné-kert, Annás és Kajafás főpapok palotája után, most a világi ítélő hatalom letéteményese, Pilátus, a helytartó előtt áll.
Igehely: Jn 18:19-27; Kulcsige: Jn 18:21 „Miért engem kérdezel? Kérdezd meg azokat, akik hallották, mit beszéltem nekik: íme, ők tudják, mit mondtam.”
Annás, a nyugalmazott főpap tanítása felől kérdezi különleges foglyát. Nem a csodatételek, nem a halott-támasztások, nem a származása, végzettsége, életrajza érdekli, hanem a tanítása. És ez bölcsességre vall. Jézust igazán a tanítása jellemzi.
Igehely: Gal 5:22–23; Mt 11:27–30 Kulcsige: Mt 11:29 „Vegyétek magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy szelíd vagyok és alázatos szívű, és megnyugvást találtok lelketeknek.”
Az Úr Jézusnak olyan elvárásai vannak a tanítványai felé, amik az (ó)emberi természettel teljesen ellentétesek, sőt megvalósítaniuk is lehetetlen volna, ha nem Ő lenne a Mesterük. Ismeri vérmérsékletünket, láthatatlan harcainkat, és tisztában van az emberek között való forgolódásunk minden aspektusával. Ezért beszél a megterhelődésről és megfáradásról, a lélek nyugtalankodásáról, amik rendszerint az emberi kapcsolatokban kialakuló egyenetlenségek, konfliktushelyzetek és a saját gyengeségünkre való összpontosítás miatt következnek be.