2022. szeptember 10., szombat

DÉLELŐTT | 
A támadások közt az Úrra tekintenek

Igehely: Neh 4:1-8; Kulcsige: Neh 4:8 „Majd szemlét tartottam, és eléjük állva ezt mondtam az előkelőknek, az elöljáróknak és a nép többi részének: Ne féljetek tőlük! A nagy és félelmetes Úrra gondoljatok, és harcoljatok testvéreitekért, fiaitokért, leányaitokért, feleségeitekért és otthonaitokért!”

A félelem egy olyan láthatatlan kötél, amely által az ellenség egész életedben vezetni fog. A félelemkeltéshez nincs szükség rettenetes dolgokra, inkább mindennapi kis adagokra, és a félelem kötele lassan olyan vastagra nő, hogy akit megfogott, nem képes azt elszakítani. Az ördög nagyon jól tudja ezt.

Izráel akkori ellensége félelemkeltéssel próbálta megállítani a munkát. Gúnyolódással kezdte, fenyegetéssel folytatta, majd összeesküvésre készültek, nagy támadásra. Mikor az emberek megerősítik kezüket a jóra, az ellenség is megerősíti kezét a rosszra, mert az egységben van az erő. A megoldás nem az ellentámadás, hanem a legnagyobb hatalom beavatása. Nehemiás így gondolkozott: „ha az Úr velünk, kicsoda ellenünk?”

Ha a tenger hullámaira nézünk, megijedünk és elmerülünk. Az Úr azt mondja ma is, hogy nézzünk rá. Minden akkor változik meg, amikor az ember a támadások közepette azt mondja: „de én az Úrra nézek, ezért nem veszek el.” Az Úrra nézés egyenlő a hittel. Mikor hittel imádkozunk, teljesen megváltozik a látásunk, és ha nem is változnak meg a körülményeink, bátorságot nyerünk a folytatásra.

Hogyan tekinthetünk az Úrra? Mit tehetsz ma, hogy a támadások idején az Urat hívd segítségül?

Sebestyén László

DÉLUTÁN | 

Ábrahám áldásának örökösei

Igehely: Gal 3:6-14; Kulcsige: Gal 3:7 „Értsétek meg tehát, hogy akik hitből valók, azok Ábrahám fiai.”

Micsoda Istenünk van! Ígéretet tett több ezer évvel ezelőtt Ábrahámnak, és semmi sem gátolta meg abban, hogy ígéretét betartsa. Ábrahám hitt, és elindult Isten szavára. Nem született utód, aztán jöttek a tévedések az életében.

Több ezer év alatt mások és mások kaptak ábrahámi ígéretet. Rengeteg csalás, elhajlás, hűtlenség, bűn, megkeményedés – és folytathatnánk a listát – volt Isten iránt. Bejött a törvény, ami önmagában jó, viszont az ember bűnös természete miatt mindenkit átok alá helyezett. Ha akarta is tenni a jót, képtelen volt rá, mivel bűnös természete mindig másfelé sodorta. Isten elküldte Fiát, a tökéletest, aki bűnné és átokká lett értünk, anélkül, hogy Ő bűnös lett volna. Jézus testében felvitte bűneinket, bűnné lett érettünk, hogy megszabadítson a haláltól. Átokká lett érettünk, hogy megszabadítson a törvény alól. A törvény kérte a tökéletességet, amit mi, emberek, sohasem voltunk képesek elérni, és Isten tetszését elnyerni. Az Ábrahámnak ígért áldás Jézus Krisztusban teljesedett be: Isten megszabadít a bűntől és következményétől, felszabadít a törvény alól, hogy hit által nyerd el az örök életet. Hiszed ezt? Mert csak így lehetsz örökös.

Sebestyén László

 Napi áhítat

Igehely: Mt 22:41–46; Kulcsige: Mt 22:45 „Ha tehát Dávid Urának nevezi őt, miképpen lehet a fia?”

Miután Jézus választ adott a farizeusok kísértő kérdésére, most ő kérdez valamit tőlük. Nem azért, mert vissza akar vágni, hanem azt szeretné elérni, hogy a szemük megnyíljon az Isten Fia előtt, hogy elismerjék, hogy ő a régóta várt Messiás. A teljes Ószövetség tele van ígéretekkel a Messiásról, ezért az írástudók és farizeusok sok mindent tudtak róla: hol fog születni (Mt 2:5), kitől származik.