Igehely: Róm 7:15-25; Kulcsige: Róm 7:24 „Én nyomorult ember! Kicsoda szabadít meg ebből a halálra ítélt testből?”
Miután Pál megállapította az ember teljes bűnösségét, és a Megváltónak a törvény ítélete alól való felszabadítását (1-6. rész), rátér az újjászületett ember állapotára a törvény fényében (7. rész).
Igehely: Róm 6:19-23; Kulcsige: Róm 6:20 „Mert amikor a bűn szolgái voltatok, szabadok voltatok az igazságtól.”
„Mi szabadok vagyunk, nem szolgálunk senkinek!” (Jn 8:33) – hangoztatták a zsidók, amikor Jézus a bűnről és annak szolgálatáról tanított. Ez hazugság volt, mert egyáltalán nem voltak szabadok.
Igehely: Lk 24:50-53; Kulcsige: Lk 24:51 „És miközben áldotta őket, eltávolodott tőlük, és felvitetett a mennybe.”
Hova ment? Mikor jön vissza? – a beszámolók alapján ilyen kérdések foglakoztatták a tanítványokat, miközben ezt az eseményt átélték. Ez volt talán a világ legtöbb kérdését felvető eseménye.
Igehely: Józs 24:14-16; Kulcsige: Józs 24:15 „De ha nem tetszik nektek, hogy az Urat szolgáljátok, válasszátok ki még ma, hogy kit akartok szolgálni: akár azokat az isteneket, akiket atyáitok szolgáltak a folyamon túl, akár az emóriak isteneit, akiknek most a földjén laktok. De én és az én házam népe az Urat szolgáljuk!”
Én ezt akarom! – talán ez az emberek legtöbbször kimondott vagy kimondatlan mondata. De vajon tényleg létezik szabad akarat, vagy mások befolyására, mások hatására alakítjuk ki saját akaratunkat (véleményünket)?
Igehely: ApCsel 17:26-30; Kulcsige: ApCsel 17:27 „Hogy keressék az Istent, hátha kitapinthatják és megtalálhatják, hiszen nincs messzire egyikünktől sem.”
Hogyan lehetünk boldogok? – ez a kérdés foglalkoztatja az emberek nagy részét. A boldogságért küzdenek a legtöbbet. A korabeli görögök is ezt keresték.
Igehely: Zsolt 8:1-9; Kulcsige: Zsolt 8:5 „Micsoda a halandó – mondom –, hogy törődsz vele, és az emberfia, hogy gondod van rá?”
Hol a helyünk? – talán ez az a kérdés, amivel az ember már születése után találkozik. Az egyén a családban, az iskolában, a társadalomban folyton szembesül ezzel a kihívással.
Igehely: Zsid 12:4–11; Kulcsige: Zsid 12:11 „Az első pillanatban ugyan semmiféle fenyítés nem látszik örvendetesnek, hanem keservesnek, később azonban az igazság békességes gyümölcsét hozza azoknak, akik megedződtek általa.”
Jézus úgy mutatta be a mennyei Atyával megélt kapcsolatát, hogy az mindannyiunk számára elérhető és valóságos lehet. Úgy mutatta be az Örökkévaló szeretetét, mint egy törődő édesapa kedvességét. A zsidó férfiak számára az ötödik parancsolat megtartása magától értetődő, születésüktől beléjük nevelt cselekvés volt, aminek természetes része volt a szeretetből és féltésből fakadó fenyítés. Ezt a fenyítéket a legtöbben örömmel fogadták, mert elhitték, hogy ettől függ, hogy hosszú életet élhetnek-e békességben.