Igehely: 1Kor 16:10-18; Kulcsige: 1Kor 16:13 „Vigyázzatok, álljatok meg a hitben, legyetek férfiak, legyetek erősek!”
Csodálatos meglátni azt, hogy Isten maga határozza meg, hogy milyen legyen szolgái magatartása, jelleme. Először is kulcsfontosságú annak a megértése, hogy Pál apostol állhatatosságról beszél a hittel és szilárdsággal kapcsolatosan. Az Isten embere mozdíthatatlan kell, hogy legyen a hitben.
Igehely: Jn 14:25-31; Kulcsige: Jn 14:26 „Én pedig kérni fogom az Atyát, és másik Pártfogót ad nektek, hogy veletek legyen mindörökké.”
Amíg az Úr a tanítványaival volt, sok mindenre tanította őket. Eljött az idő, amikor ezt már nem tehette tovább, mert nem tudták volna befogadni. A Mester ígéretet tett, hogy másik Vigasztalót küld, aki majd mindenre megtanítja őket. A Szentlelket az Atya küldte Jézus nevében.
Igehely: Ez 37:1-14; Kulcsige: Ez 37:5 „Így szól az én Uram, az Úr ezekhez a csontokhoz: Én lelket adok belétek, és életre keltek.”
Ezékiel látomása ebben a részben a nagy látomások sorába tartozik. A próféta látomásban megnézheti Izráel jövőbeli nemzeti és szellemi helyreállítását. A látomás éles határként jelzi a fordulatot az ítélethirdetéstől Izráel új reménysége felé.
Igehely: Jn 1:1-14; Kulcsige: Jn 1:10 „A világban volt, és a világ általa lett, de a világ nem ismerte meg őt.”
János az evangéliumát azzal kezdi, hogy az Igéről beszél, de nem szavakra és beszédre gondol, hanem egy személyre, aki nem más, mint Jézus Krisztus. Tehát Krisztus származása a kezdetekig van visszavezetve, amikor Istennél és Istennel egyenlő közösségben volt.
Igehely: Gal 4:1-4; Kulcsige: Gal 4:4 „De amikor eljött az idő teljessége, Isten elküldte Fiát, aki asszonytól született a törvénynek alávetve.”
A megtestesülés a krisztustan egyik fogalma és arra a hitigazságra utal, hogy Isten Fia valóságosan emberré lett a Földön Jézus személyében. Ő egy meghatározott helyen, a történelem egy adott pillanatában Máriától született meg.
Igehely: ApCsel 10:34-43; Kulcsige: ApCsel 10:38 „A názáreti Jézust felkente az Isten Szentlélekkel és hatalommal, és ő szertejárt, jót tett, és meggyógyított mindenkit, aki az ördög igájában vergődött, mert az Isten volt vele.”
Péter apostol a Kornéliusz házánál hirdeti Isten igéjét. Azt az Igét, amely Izráel fiainak békességet hoz a Jézus Krisztus által. Az apostol azonban hamar megállapítja, hogy az Isten nem személyválogató, hanem minden nemzetben kedves előtte, aki őt féli és igazságot cselekszik.
Igehely: Róm 7:14–25; Kulcsige: Róm 7:25 „Hála legyen Istennek a mi Urunk Jézus Krisztus által! Tehát én magam értelmemmel ugyan Isten törvényének szolgálok, testemmel azonban a bűn törvényének.”
A lelki életünkben tudjuk és elismerjük, mint Pál is, hogy a törvény jó. Belenézünk, és látjuk, hogy milyen jónak kellene nekünk is lennünk. De meglátjuk, hogy milyen rosszak vagyunk. Mármint, hogy bennünk lakik a bűn, ami teszi a rosszat, amit én magam nem is akarok tenni, hiszen gyűlölöm, de mégis teszem, bár nem akarom. A bűn törvénye ez. Nem csupán Pál „találtaték” (10.v.) úgy, hanem ő maga „megtalálta” azt a törvényt, hogy csak a rosszra van lehetősége (21.v.) – a bűn megvan benne – (Károli), szó szerint: mellé fekszik, kéznél van.