Igehely: Ezsd 4:17-24; Kulcsige: Ezsd 4:21 „Most azért adjátok parancsba: Meg kell akadályozni ezeket a férfiakat abban, hogy újjáépítsék a várost, amíg tőlem újabb parancs nem érkezik.”
Izráel népe arra kényszerült, hogy hosszú ideig abbahagyja azt az építkezést, amelyről pedig tudta, hogy szükséges és az Istennek tetsző, de a hatalmon levő király megakadályozta őket a munkavégzésben.
Igehely: 2Kir17:24-41: Kulcsige: 2Kir 17:33 „Félték tehát az Urat is, de tisztelték a maguk isteneit is, azoknak a pogány népeknek a szokása szerint, akik közül elhurcolták őket.”
Arról olvashattunk, hogy miként telepítették be a samaritánusokat arra a földre, amelyen előzőleg a hűtlen Izráel lakott. A hazaérkező Júda nem akart együttműködni ezzel a betelepített néppel, amikor a templom építéséről volt szó.
Igehely: Ezsd 4:1-16; Kulcsige: Ezsd 4:3-4 „Zerubbábel, Jésúa és Izráel többi családfője azonban így felelt nekik: Nem építhettek velünk együtt templomot a mi Istenünknek, hanem mi magunk akarjuk azt felépíteni Izráel Istenének, az Úrnak, ahogyan megparancsolta nekünk Círus király, Perzsia királya. Ezért az ország népe elcsüggesztette Júda népét, és elrettentette őket az építéstől.”
Bizonnyal igaz, amit Pál írt fiatal munkatársának: „Mindazok, akik kegyesen akarnak élni Krisztus Jézusban, üldöztetni fognak.” Az ellenség sok tekintetben akadályokat igyekszik gördíteni Jézus hűséges követői elé.
Igehely: 4Móz 29:1-39; Kulcsige: 4Móz 29:13 „Mutassatok be égőáldozatot kedves illatú tűzáldozatul az Úrnak: tizenhárom bikaborjút, két kost és tizennégy egyéves bárányt, amelyek hibátlanok legyenek.”
Minden áldozatnak, amit Izráel fiai vittek az Úrnak, az volt a célja, hogy kedves illatú legyen, hogy Isten kedvesen fogadhassa azt. Nem kényszerből kellett tenni, hanem teljes örömmel. Voltak áldozatok, amelyeknek az volt a rendeltetésük, hogy teljesen elégjenek az oltáron.
Igehely: 4Móz 28:1-31; Kulcsige: 4Móz 28:2 „Parancsold meg Izráel fiainak, és mondd meg nekik: Vigyázzatok arra, hogy a megszabott időben mutassátok be a nekem szóló áldozatot, az én kenyeremet kedves illatú tűzáldozatul.”
Gyermekként, amikor a Bibliát olvastam, szerettem Mózes első fejezetétől elkezdeni, ugyanis a leírt események érdekesek, könnyen érthetőek és megragadóak voltak.
Igehely: Ezsd 3:8-9; Kulcsige: Ezsd 3:8 „Azután, hogy megérkeztek Jeruzsálembe az Isten házához, a második esztendő második hónapjában megkezdték az előkészületeket Zerubbábel, Sealtíél fia, Jésúa, Jócádák fia és többi szolgatársuk, a papok, a léviták és mindazok, akik visszaérkeztek Jeruzsálembe a fogságból, és megbízták a húszéves és annál idősebb lévitákat azzal, hogy irányítsák az Úr házának építését.”
Emlékszem, ahogy idősebb testvérek megosztották élményeiket arról, hogy miként épültek fel az imaházaink.
Igehely: Mt 6:24–30; Kulcsige: Mt 6:24)
Mire figyelsz? Jézus arra biztat, hogy nézzük meg az égi madarakat. Ehhez kicsit fel kell emelnünk a tekintetünket, és így vehetjük észre a szárnyukat táró, magasan röpdöső galambokat, cikázó fecskéket vagy köröző ölyveket. Felfelé tekintünk-e? Arra is biztat, hogy figyeljük meg a mezei liliomokat. Ez megállást, elcsendesedést és szemlélődést igényel. Van-e manapság időnk és vágyunk ennyire lelassítani, hogy a növények növekedését, szirmaik kinyílását, színeik pompáját észrevegyük?