2023. november 9., csütörtök

DÉLELŐTT | 
Erzsébet, egy boldog asszony

Igehely: Lk 1:39-45; Kulcsige: Lk 1:45 „Boldog, aki elhitte, hogy beteljesedik mindaz, amit az Úr mondott neki.”

Minden ember szívében ott él a boldogság utáni vágy. Ha egy felmérést készítenénk arról, hogy ki szeretne boldog lenni, gondolom, a legtöbb ember lelkesen igennel válaszolna, bár az árát már kevesen fizetnék meg. A boldogság feltétele az engedelmesség Istennek. Elfogadni azt az életutat, amit Ő szánt nekünk, nem mindig egyszerű, de annál áldottabb lehetőség. Erzsébetet kiválasztotta Isten, hogy általa szülessen meg a Messiás előhírnöke. Jézus azt mondta róla, hogy asszonytól született nem volt nagyobb Jánosnál. Mária látogatásakor Erzsébet csodálatosan megtelik Szentlélekkel, és a magzat is megmozdult méhében. Mindketten isteni kijelentésre kapták különös küldetésre szánt gyermeküket, ők pedig boldogan, lelkesedéssel vállalták a hivatást. „Boldog aki hitt, mert beteljesedik mindaz, amit az Úr mondott neki”, vallja meg hálaénekében Erzsébet. Te el tudod fogadni Isten tervét az életedre? Boldog vagy jelenleg küldetésedben? Ha igen, ez annak a jele, hogy teljesíted Isten akaratát. ,,Boldog mindenki, aki az Urat féli, és az Ő útjain jár.” (Zsolt 128:1)

Simon András

DÉLUTÁN | 

Szolgálatra késztető szeretet

Igehely: 2Kor 5:11-15; Kulcsige: 2Kor 5:14-15 „Mert Krisztus szeretete szorongat minket, mivel azt tartjuk, hogy ha egy meghalt mindenkiért, akkor mindenki meghalt; és azért halt meg mindenkiért, hogy akik élnek, többé ne önmaguknak éljenek, hanem annak, aki értük meghalt és feltámadt.”

Amíg teljes idejű lelkipásztorként be nem álltam a lelki munkába, nem értettem világosan Jézus szavait: „Az aratnivaló sok, de a munkás kevés.” Mindig azt gondoltam, van sok lelkipásztor, igehirdető, és elég, ha a gyülekezetben érthetően hirdetik az evangéliumot, mert aki akar, az úgyis megtér. Rá kellett ébredjek, hogy az emberek megtérése érdekében sok bizonyságtevőre van szükség a hétköznapokban. Be kell mutatni nekik életünkben Isten jóságát, szeretetét, megmentő kegyelmét. Egy jubileumi ünnepen egyik egyház képviselője kissé dühösen mondta: Miért hirdetik a baptisták mindig a megtérést? Végülis mind keresztyének vagyunk, nem vagyunk mi barbárok! Majd egy egyszerű választ kapott az utána szóló baptista lelkipásztortól:
Testvér, mi ezt olvassuk a Bibliában: „Ismervén tehát az Úrnak félelmét, embereket térítünk …” (11. v. - Károli) Isten szeretete arra késztet minket, hogy mivel Krisztus meghalt értünk, mi ezután ne önmagunknak éljünk, hanem annak, aki értünk meghalt. Ez a szolgálat lényege. „Szeress és szolgálj, amíg lehet! Ki tudja meddig tart életed? (HH 424)

Simon András

Új hozzászólás

Nem vagyok robot!
3 + 3 =
A fenti művelet eredményét kell beírni. Például 1+3 esetén 4-et.

 Napi áhítat

Igehely: Jel 6:9–11; Kulcsige: Jel 6:11 „Akkor fehér ruha adatott mindegyiküknek, és megmondatott nekik, hogy nyugodjanak még egy kis ideig, amíg teljes nem lesz azoknak a szolgatársaiknak és testvéreiknek a száma, akiket ugyanúgy megölnek, mint őket.”

A világtörténelemben számtalan, különböző ideológiáért, célokért mártírhalált szenvedett emberről tudunk. Sajnos, áldozatuk sok esetben értelmetlennek bizonyult. A mai igénk arról tanúskodik, hogy a keresztyén vértanúk lelke a mennyei oltár alatt van, vagyis ők Isten közvetlen közelében várják a feltámadás ama nagy napját. Ők már ott vannak. Ott vannak, ahova vágytak. A legcsodálatosabb, hogy már rajtuk van az a fehér ruha, amely a Bárány vérében mosatott fehérre. A vérben, amely a golgotai kereszten ontatott ki, tökéletes és örökérvényű áldozatul.