Igehely: Jn 5:1-15; Kulcsige: Jn 5:8 „Jézus ezt mondta neki: Kelj fel, vedd az ágyadat, és járj!”
Jézus megünnepelte azokat az ünnepeket, melyek lényegében rá mutattak, Őt hirdették. Hogyan ünnepelt Jézus? Most úgy, hogy megjelent azok között, akik nem tudtak ünnepelni, akik megvetettek, tehetetlenek, betegek, vakok, sánták voltak.
Igehely: Mt 9:1-8; Kulcsige: Mt 9:6 „De azért, hogy megtudjátok, az Emberfiának van hatalma bűnöket megbocsátani a földön – ekkor ezt mondta a bénának: Kelj fel, vedd az ágyadat, és menj haza!”
Jézus gyógyításai közül az egyik legnagyobb jelentőséggel, figyelemfelkeltő erővel bír a ma olvasott eset. Mindenekelőtt megfigyelhetjük, hogy a béna tehetetlensége és másokra való utaltsága nem volt akadály, hanem sokkal inkább lehetőség Krisztus hatalmának a megnyilvánulására.
Igehely: Mk 1:40-45; Kulcsige: Mk 1:41 „Jézus megszánta, kezét kinyújtva megérintette, és így szólt hozzá: Akarom, tisztulj meg!”
„Ha akarod, meg tudsz tisztítani” (1:40b). A megtisztulni vágyó leprás számára nem az volt a kérdés, hogy Jézus meg tudná-e tisztítani, hanem az, hogy megtenné-e?
Igehely: Lk 4:37-41; Kulcsige: Lk 4:39a „Jézus ekkor fölé hajolva ráparancsolt a lázra, mire az elhagyta az asszonyt.”
Általában mindnyájunk elméjében ott van egy friss haláleset híre, egy súlyosan beteg neve, akire gondolunk, akinek a gyógyulásáért imádkozunk.
Igehely: Mk 1:21-27; Kulcsige: Mk 1:25 „Jézus ráparancsolt: Némulj el, és menj ki belőle!”
Mennyire érdekes, hogy egy tisztátalan lélektől megszállott kezdett el prédikálni szombaton a zsinagógában, miközben Jézus erővel, felülről származó hatalommal tanított.
Igehely: Jn 4:46-54; Kulcsige: Jn 4:50 „Jézus így válaszolt: Menj el, a te fiad él! Hitt az ember a szónak, amelyet Jézus mondott neki, és elindult.”
Miután a vizet borrá változtatta, Jézus visszatért Galileába, hogy újabb jelt tegyen. A Szentírásban, mint ahogyan a mennyei jegyzőkönyvben, minden feljegyzésre talál, nekünk pedig válaszolnunk kell Jézus kezdeményezéseire. Válaszoljunk élő hittel!
Igehely: Fil 3:1; 4:4 „Egyébként pedig, testvéreim, örüljetek az Úrban! Hogy ugyanazt írjam nektek, az engem nem fáraszt, titeket viszont megerősít. Örüljetek az Úrban mindenkor! Ismét mondom: örüljetek!”
Pál apostol a börtönből írja levelét, elhagyatottan, nehéz körülmények között. Természetes lenne, ha azt kérné a testvérektől: imádkozzanak, hogy kiszabaduljon onnan, mert akkor akadálytalanul végezhetné tovább Isten szolgálatát. De nem ezt teszi, hanem örömre hívja a testvéreket. Egészen biztos, hogy nem olyasmiről beszél, ami benne nincs meg. Áldásokkal teli életben könnyű bizonyságot tenni az Úr jóságáról és öröméről. De a nehéz körülmények közötti öröm teszi igazán hitelessé a keresztyén életet.