d.e. Ne feledkezz meg szabadítódról! – Zsolt 106,1-23; Kulcsige: Zsolt 106:20-21
Fölcserélték dicsőséges Istenüket növényevő bika képmásával. Megfeledkeztek szabadító Istenükről, aki hatalmas dolgokat vitt véghez Egyiptomban. (Zsolt 106:20-21)
A sátánnak az a célja, hogy beolvasszon a világba. Nem a vallásos szertartások sokasága zavarja, hanem Isten imádása. És ezzel az élettelen vallásos kerettel hányan megelégszenek, sőt dicsekszenek?!
Hogy Atyánk szabadítására emlékezzünk el kell csendesednünk. Az egymást követő sikerek vagy felmerülő nehézségek könnyen tesznek hálátlanná. Emlékezzünk vissza a mögöttünk lévő útra: ki az, aki ebben a földi életben elindított és mindeddig hordozott? Ki az, aki ha kiáltottunk meghallgatott, ha bajban voltunk segített, ha vétkeztünk kész volt megbocsájtani…? A jólét idején olyan könnyű ezt elfelejteni és a világhoz igazodni.
Hányszor tette már Urad nyilvánvalóvá számodra: Ő nem emberi elme szüleménye, nem is emberkéz alkotása, hanem a mindenség alkotója és fenntartója? Várnod kell rá? – tedd türelemmel! Reá hagyatkoznod kell? – tedd hittel! Legyen életednek Jézusra mutató fénye, mert akinek kialszik lámpája az nem jut be a Bárány vacsorájára. Ő már megküzdött érted, ami hátramaradt az már a te részed. (BV)
d.u. Tanítsd a teljes Írást! – 1Tim 4:12-16
Ahogy egy egyszerű szamarat is igehirdetővé tud tenni Urunk, úgy nem okoz neki gondot, hogy velem is megtegye ezt a csodát. Igen, ez csoda, erre nem lehet születni. Életkortól, rangtól és iskolázottságtól függetlenül, abban mutatja meg kegyelmét Istenünk, hogy beszéde hatására nemcsak mi fogunk változni, hanem rajtunk keresztül mások is. Timóteusnak, azon túl, hogy a gyülekezetben nyilvános feladata volt, volt egy titkos szolgálati területe is: „Legyen gondod önmagadra…” – mondja az apostol –, „ha így cselekszel, megmented magadat is, hallgatóidat is.”
A tanítás célja nem a hallgatóink szellemi ismeretének elmélyítése, hanem a lelkük megmenekülése. De hogyan várhatnám el tőlük, hogy tiszták, hívők, szeretetteljesek legyenek beszédükben és magaviseletükben, ha én nem járok előttük példaként? Függetlenül attól, hogy szószéken vagy munkahelyen vagyok, Isten igéje arra bátorít, hogy ne csak szavaimmal, hanem életemmel is hirdessem az igét: „Nem beszédben áll az Isten országa, hanem erőben.” (1Kor 4:20). A hiteles, erőteljes és példamutató életet az Isten műhelyében töltött idő alapozza meg. (NKD)
