d.e. Ábrahám alkudozása – 1Móz 18:22-33
Odalépett hozzá Ábrahám, és ezt kérdezte: Vajon elpusztítod-e az igazat is a bűnössel együtt? (1Móz 18:23)
Isten teremtett bennünket, embereket a saját képmására. Szabad akaratot adott, ami megkülönböztet minden más teremtménytől, de lehetőséget ad arra, hogy a rossz és jó között válasszunk. Mivel Isten szent és ő bűn nélküli, ő igazságos bíró. Mégis sok ember azt hiszi, hogy kibújhat Isten ítélete alól, mivel Isten majd úgy is megkegyelmez. Igen, Isten kegyelmes, de az ő kegyelme csak ezen a földön tart.
Sokszor mégis megkérdőjelezzük Isten igazságosságát. Feltesszük a kérdést, hogy miért kegyelmez az egyiknek, és miért nem a másiknak? Vagy miért (nem) engedi meg ezt vagy azt? Vannak dolgok, amit ezen a földön nem érthetünk meg, de megnyugvást adhat, hogy Isten igazságos hatalmasság. Ezt láthatjuk ebben a történetben is, ahogy Ábrahám szenvedélyesen alkudozik Istennel. A mai világ is ugyanolyan romlott, mint Szodoma és Gomora volt. Ezért kellett Jézusnak feláldoztatnia a kereszten a bűnösökért, hogy aki hisz benne, azt felmentse az általános ítélet alól. Nem kell mást tenned, hogy megmenekülj, minthogy ezt elhidd.
Fel vagy mentve az ítélet alól? Jézus vére téged is megment? Fáj-e azoknak a sorsa, akik még nincsenek megmentve? Eszköz vagy-e mások megmentésében? (BLD)
d.u. Az Urat keresni kell! – Ézs 55:6-7
Isten vonzza az embereket szeretete által, azért kutatják sokan. Nem mindenki fogalmazza így, hogy: „Istent keresem”, helyette azt mondja, az élet értelmét keresem. A Biblia szerint erre a kérdésre Istennél kapunk választ. A hiányt, az értelmetlenséget egy kapcsolat szünteti meg: a Vele való kapcsolat. A Biblia azt is mondja: Istent Jézus Krisztus által találhatjuk meg, Ő az Atyához vezető út.
Isten vonz és hívogat szeretete, Szentlelke, igéje és emberek által, de sajnos ezt el is lehet utasítani. Az ember lelke úgy van megalkotva, hogy érzi az Istentől jövő dolgokat, de meg is tudja keményíteni magát. Erre látunk példát a gyakorlati életben, de a Bibliában is. A büszke, a fennhéjázó ember, az öntörvényű, tudálékos, elutasító. A megalázkodó Isten felé forduló ember pedig kincset és békességet talál az Ő jelenlétében.
Itt ebben a létformában kell keresni az Urat. Ha valaki itt nem keresi, a halála után már késő, és örökre távol lesz. Ne légy egy életen át csak Istent kereső, hanem találd meg, fogadd el Jézust, és kövesd őt! (BLD)
