Január 9 - Szombat

d.e. A béketeremtés fontossága és jutalma – Mt 5:1-12

Boldogok, akik békét teremtenek, mert ők Isten fiainak neveztetnek. (Mt 5:9)

Családi, gyülekezeti és társadalmi életünk jövőt és reményt adó, elengedhetetlen feltétele a békesség. Milyen az a békesség, ami boldogsághoz vezet? Mi az igazi békesség?

Ha nincs fegyverropogás, az még nem jelenti a békességet. A csend nem maga a békesség. Jézus számtalan alkalommal vállalt konfliktusokat tanítványaival, a farizeusokkal vagy a követőivel. Az igazi békességhez vezető út gyakran érdekütközéseken, vitákon át vezet. Szükséges lehet konfliktusokat felvállalnunk az IGAZI békességért. A látszatbéke nem béke, nem alázat, nem szelídség. A látszatbéke lehetetlenné teszi az IGAZI békesség elérését. A konfliktus akkor veszélyes, ha állandósul, ha nem vezet el az egyensúlyra, igazságra, növekedésre, a tartós és igazi békére.

Az igazi béketeremtő az, aki a békét, csendességet és nyugalmat követően tetteivel megteremti a növekedés, a gyümölcstermés, a gyarapodás feltételeit is. Az igazi béketeremtő, ha kell, harcol, mint Illés, vagy szelíd, mint József, és tettei nyomán gyarapodás van. Az igazi béketeremtőt Jézus Isten fiának mondja. (EJ)

 

d.u. Reménység a nyomorúságban – 41. Zsoltár

Mindannyian hosszan sorolhatnánk, hogy milyen nehéz, szorongatott helyzetek elé állított már minket az élet. Jól ismerjük a nehézség ízét, a nyomorúság keservét. Sokan feltették már a kérdést, hogy mi a szenvedés oka? Mi a fájdalom célja? Büntetésből kell szenvednünk?

A modern világunk egyik nagy vívmánya, hogy képes csökkenteni a szegénységet, hogy országunkban senki sem hal éhen; az orvosok tompítani tudják a fájdalmat, gyógyítani a betegségeket. Rendkívül értékesnek tartjuk azokat a felfedezéseket, eszközöket, gyógyszereket, embereket, amelyek a különböző nyomorúságokat képesek megoldani. És ezek valóban nagyszerű vívmányok, amikért hálásak lehetünk.

Id. Veress Ernő, egykori lelkipásztorom, súlyos köhögéstől szenvedett, és a rengeteg gyógyszer ellenére sem javult az állapota. Amikor gyógyteát vittem neki, ezt mondta: „Sok mindent beszedtem már, imádkozom, és ezt is megiszom.”

Az igazi reménység földöntúli, olyan bizodalom, amely túlmutat az életünk lehetőségein, keretein, amely összeköt minket az örökkévalósággal. (EJ)