Igehely: Gal 5:7-17; Kulcsige: Gal 5:15 „Ha pedig egymást marjátok és faljátok, vigyázzatok, el ne emésszétek egymást!”
„Ha pedig egymást marjátok és faljátok...” Hát milyen hívő gyülekezet az, akiknek ezt kell vagy lehet írni!? Nem szeretetben együtt munkálkodó közösség a gyülekezet? Az kellene, hogy legyen. Mégis, innen is, onnan is – és nem csak az egykori Galáciából – hallani meghasonlott, megosztott gyülekezetekről, ahol egymást marják az atyafiak. Családi érdekek, elsőbbségre törekvés, a bűn különböző megítélése osztja meg ezeket a hívőket. Reális veszély ilyenkor a gyülekezet szakadása, rosszabbik esetben megszűnése. Felemésztik egymást a hívők. Isten igéje azonban időben figyelmeztet.
Gyülekezetünk is átment nehéz időszakon. Fájt ez nekünk, ezért egy évig hétfőnként többen kora reggel összegyűltünk imádkozni megtérésért, megújulásért. Egy ilyen alkalommal világosan hallottam a lelkemben az Úr szavát: „Majd ha megalázza magát az én népem, a mely nevemről neveztetik...meghallgatom őket a mennyből...” (2Krón7:14).
Megalázni magunkat Isten előtt, ez a megoldás! Egymást különbnek tartani magunknál!
Isten soha nem tapasztalt áldást küld oda, ahol „a testvérek egyetértésben élnek”. Kezdjük ma el, lehet, hogy holnap már késő lesz!
Dobos Péter
Nem szégyellem az evangéliumot
Igehely: Róm 1:16-17 »Mert nem szégyellem az evangéliumot, hiszen Isten hatalma az minden hívőnek üdvösségére, először a zsidóknak, majd pedig a görögöknek. Mert abban Isten a maga igazságát nyilatkoztatja ki hitből hitbe, amint meg van írva: „Az igaz ember pedig hitből fog élni.”«
Egy testvérnő egyszer egy gyülekezetben arról tett bizonyságot, hogy már 30 éve dolgozik a munkahelyén, de az Úr megőrizte, és még mindig nem tudják, hogy hívő. Majdnem sírtam szégyenemben. 30 év elvesztegetett idő!
„Nem szégyellem az evangéliumot...” De miért is kellene szégyellni? A bűnből a tiszta életre, a megkötözöttségből a szabadságba, a reménytelenségből a reménységbe, a földi élet végén az örök életre vezet, és mindezt nem terápiák, nem önmegvalósító tréningek által, hanem Isten ereje által. Lehet szégyellni egy gyülekezetet, ha nem Istent és Jézus Krisztust képviseli ebben a világban, lehet szégyellni azokat a hívőket, akik miatt – életvitelük alapján – káromolják az Isten nevét, de az evangéliumon, az Isten szeretetéről és kegyelméről szóló örömhíren nincs mit szégyellni.
Vitathatatlan, hogy a kisebbség a többség részéről időnként megvetést szenved. Márpedig az újjászületett hívők kicsiny nyájat képeznek az emberiség létszámát illetően. De ezért a megvetésért inkább a többségnek kellene szégyenkeznie, nem a hívőknek.
Vigyázzunk, mert aki mégis szégyelli az evangéliumot, Jézust, azt Jézus is szégyellni fogja ama napon az Atya előtt!
Dobos Péter
Új hozzászólás