Igehely: Jn 19:16b-27; Kulcsige: Jn 19:20 „A zsidók közül sokan olvasták ezt a feliratot, amely héberül, latinul és görögül volt írva, ugyanis közel volt a városhoz az a hely, ahol megfeszítették Jézust.”
Az a tény, hogy háromnyelvű felirat hirdette Jézus király-voltát a keresztre szegezett táblán, annak köszönhető, hogy Pilátus megérzett és megértett valamit Jézus királyi mivoltából. Beszélgetésük közben is fel-felbukkanó téma volt ez: „Te vagy a zsidók királya?” - kérdezte kíváncsian, majd még egyszer a bennfentes magabiztosságával: „Akkor mégis király vagy te?” Végül: „Íme, a ti királyotok!” - kiáltással állította az elítéltet a nép elé. És mint egy pecsétet, mint egy hitvallást, írásba foglalja a tényt: Názáreti Jézus, a zsidók királya.
Olyan volt ez, mint egy korabeli újsághirdetés, vagy manapság egy internetes posztolás. „A zsidók közül sokan olvasták ezt a feliratot.” Mint egy utószó a nagy műhöz, mielőtt a könyvet becsuknánk: az olvasó szembesülhet a rövid lényeggel. Ezt tehették akkor a zsidók, és sokkal bővebben, a Biblia lapjait olvasva, a mai ember. Vajon lesz aki megértse, komolyan vegye és elfogadja a kereszt üzenetét?
„Bár Isten volt, és ember lett, de mégsem ismerték”- szól egyik énekünk. Te ismered a Királyt, akit érted feszítettek keresztre?
Füstös Gyula
Az Úr Jézus és a pogány százados
Igehely: Mk 15:22-39; Kulcsige: Mk 15:39 „Amikor pedig a százados, aki ott állt vele szemben, látta, hogy így lehelte ki a lelkét, ezt mondta: Bizony, ez az ember Isten Fia volt!”
Minden reggel úgy kelünk fel, hogy nem tudjuk, mit hoz az a nap. Minden este úgy fekszünk le, hogy számot adhatunk: mit adott nekünk az a nap. Nagypéntek hajnala azzal köszönt be, hogy Péter megtagadta Mesterét. Nagypéntek napnyugtakor pedig a pogány százados megvallja: „Bizony, ez az ember Isten Fia volt!”
Júdás és Péter három évig élvezhették Jézus közelségét, kiáradó szentségét, éltető tanítását. Heródes és Pilátus talán egy órányi időt kaptak arra, hogy eldöntsék: kicsoda számukra Jézus. A pogány százados még szót sem vált az elítélttel, mégis határozott állítás formálódik ki szívében. Vajon hogyan jutott el a százados erre a csontok velejéig hatoló hitvallásra? A Biblia szavai szerint: „a százados ott állt vele szemben; látta, hogy így lehelte ki a lelkét.” Úgy tűnik, a titok hamar lelepleződik: a százados figyelmesen szemlélte a kereszten szenvedő Jézust. Ennyi volt a titok? Ennyi.
„Ki Jézust keresztjén hittel szemléli, üdvhöz jön azon órában” – emlékeztet énekünk (HH 415).
Figyeljünk a kereszten is diadalmas Isten Fiára, akinek szeretete minket is átölel.
Füstös Gyula
Új hozzászólás