Igehely: Mt 6:5-15; Kulcsige: Mt 6:6 „Te pedig amikor imádkozol, menj be a belső szobádba, és ajtódat bezárva imádkozzál Atyádhoz, aki rejtve van; a te Atyád pedig, aki látja, amit titokban teszel, megjutalmaz majd téged.”
A hívők imádkoznak, ez nem is kérdés. A kegyes zsidókat jellemezte az imádkozás. Meghatározott időben megálltak a munkával, bármit is tettek és imádkoztak, egyesek diszkréten, mások kérkedően. Jézus nem a nyilvános imát akarta elítélni (lásd: Mt 14:19), hanem a bűnös belső motivációt. Egyesek a magamutogatás miatt imádkoztak nyilvánosan, ez azonban nem őszinte ima. Ezt tiltotta Jézus. Inkább rejtőzzön el az ember és majd Isten megjutalmazza, ne az emberektől várja az elismerést.
Ne is vélekedjen valaki úgy, hogy ha eleget ismétli az imát, akkor azzal ráveszi Istent, hogy meghallgassa. Isten nem ilyen, Ő ismeri a szükségeinket, mielőtt elmondanánk. A pogányok hosszasan ismételték bálványaik nevét vagy bizonyos szavakat, mert úgy vélekedtek, hogy ezzel „megnyerik” a meghallgatást. Istennél nem lehet kiérdemelni semmit! Ő kegyelemből ad. Jézus tehát nem azt tiltja, hogy hosszan imádkozzunk, hanem azt, hogy ne meggondolatlanul ismételjünk üres szavakat. Legyenek az imáink őszinték, akár hosszan, akár röviden imádkozunk! Hogy milyen is egy ilyen ima? Jézus elmondott egyet mintaként (9-13. v.). El tudod mondani őszintén?
Pap Benjámin Roland
A cselekvő hit
Igehely: Jak 2:14-26; Kulcsige: Jak 2:22 „Látod tehát, hogy hite együttműködött cselekedeteivel, és cselekedeteiből lett teljessé a hite.”
Hit által igazul meg az ember vagy cselekedetek által? A Biblia alapján mindkettő szükséges. Első a hit (Róm 3:28), amit követnek a cselekedetek. Hogyan egyeztethető össze Jakab levele és a római levél? A figyelmes olvasó azonban meg sem próbálja összeegyeztetni, mert nincs ellentmondás! Az ember hit által igazul meg, nem pedig a törvény betartása által, arra senki sem képes. Jézus azonban betartotta, és ha hiszünk az Ő helyettes áldozatában, akkor az Ő igazságát Isten nekünk tulajdonítja (nekünk tudja be), a mi bűneink pedig rá voltak helyezve (ezért halt meg). Hit által igazulunk tehát meg. De mi igazolja azt, hogy hiszünk? A hívő ember szükségszerűen meg kell, hogy változzon. Ha pedig nem jelentkezik a változás, akkor csupán szóbeszéd az egész. Ábrahám hitt és be is bizonyította, fiát vitte az oltárra. Így lehet igaz Pál és Jakab állítása is (24. v.). Jól szemlélteti ezt egy fa: a fának van gyökere, ami a föld alatt van, és nem látszik (ez a hit), de van törzse és lombja is, ami látható (ez a megváltozott élet). Ha egyik rész nincs, akkor következésképpen a másik sincs!
Pap Benjámin Roland
Új hozzászólás