2022. július 18., hétfő

DÉLELŐTT | 
Részt vettek a kenyér megtörésében

Igehely: ApCsel 2:42–47; Kulcsige: ApCsel 2:42 „Ők pedig kitartóan részt vettek az apostoli tanításban, a közösségben, a kenyér megtörésében és az imádkozásban.”

A jeruzsálemi gyülekezet kezdettől gyakorolta az úrvacsorai közösséget. Bár még a templomépület Salamon-csarnokában is összegyűltek rendszeresen, házaknál is voltak gyülekezeti alkalmak. Ezeken a házi közösségeken együtt étkeztek, együtt imádkoztak és együtt vettek úrvacsorát. A gyülekezetet egység, öröm, tisztaszívűség és gyarapodás jellemezte. Nemcsak egyszer egy héten, hanem mindennap összegyűltek (ApCsel 2:46), naponként gyakorolták az egymás iránti gondoskodást (ApCsel 6:1), napról napra növekedett a gyülekezet az üdvözülőkkel (ApCsel 2:47), napról napra kutatták az Írásokat (ApCsel 17:11), és naponként gyarapodtak lélekszámban (ApCsel 16:5). Az új Út a mindennapos életvitelük valóságává vált, és nem sorvadt el heti egyszeri alkalom rutinjává. Ez a kezdeti, buzgó odaszánás megalapozta növekedésüket. Nemcsak köreikben volt jó ott lenni, hanem még a kívülállók is kedvelték őket.

Vajon minek kellene történnie, hogy a mi gyülekezetünkről is ezt el lehessen mondani? Imádkozzunk a gyülekezetért, amelyhez tartozunk, és legyünk hűséges tanítványok!

Borzási Gyula

DÉLUTÁN | 

Elohim, az örök Isten hűséges

Igehely: Ézs 54:1–10; Kulcsige: Ézs 54:10 „Mert a hegyek megszűnhetnek, és a halmok meginoghatnak, de hozzád való hűségem nem szűnik meg, és békességem szövetsége nem inog meg – mondja könyörülő Urad.”

Ebben a rövid igeszakaszban Ézsaiás próféta Isten hét nevét idézi: az Úr (1. és 6. v.), Seregek Ura (5. v.), Izráel Szentje (5. v.), az egész föld Istene (5. v.), Istened (6. v.), megváltó Urad (8. v.) és könyörülő Urad (10. v). Ő az Alkotónk, a hűséges Férj, a Megváltó (5. v). Nagyon bátorító jelzőket használ Isten személyével és munkájával kapcsolatosan: nagy irgalommal ismét összegyűjti népét (7. v.); örök hűséggel irgalmaz nekünk (8. v.); szilárd és megingathatatlan a szövetsége (10. v.).

Ez az ige (2–3 v.) volt az alapigéje William Carey-nek, a modern misszió atyjának, amikor 1792-ben megalapította néhány társával együtt az első Baptista Missziós Társaságot az angliai Ketteringben. Jeligéjét gyakran ismételte: „Várj nagy dolgokat Istentől, vállalj nagy dolgokat Istenért.” Ezt nemcsak szavakkal mondta, hanem bátor tettekkel is bizonyította. Istenismerete meghatározta életét, munkáját és szolgálatát. Történelemformáló nagy ige lett ez.

Neked vannak-e életet, szolgálatot meghatározó igéid? Isten hűséges marad ígéreteihez, mindig számíthatsz rá!

Borzási Gyula

 Napi áhítat

Igehely: ApCsel 21:7–14 Kulcsige: ApCsel 21:11 „Odajött hozzánk, levette Pál övét, megkötözte vele saját kezét és lábát, és ezt mondta: Így szól a Szentlélek: «Azt a férfit, akié ez az öv, így kötözik meg Jeruzsálemben a zsidók, és pogányok kezébe adják.»”

Pál apostol számára nem az volt fontos, hogy neki minden jó és kényelmes legyen, hanem hogy az Úr akaratát teljesítse. Nemcsak a Tíruszban levő tanítványok figyelmeztették, hogy mi vár reá Jeruzsálemben. Ugyanerről tesz bizonyságot maga Pál apostol is Milétoszban, az efézusi véneknek: „fogság és nyomorúság vár reám” (ApCsel 20:23). És így is Jeruzsálem felé tart, mert tudja, hogy ez az Úr akarata, neki ott kell lennie, bizonyságot kell tennie mindarról, amit Jézus Krisztussal személyesen megtapasztalt.