Igehely: Lk 7:36-50; Kulcsige: Lk 7:38 „Megállt mögötte, a lábánál sírva, és könnyeivel kezdte öntözni a lábát, és hajával törölte meg; csókolgatta a lábát, és megkente olajjal.”
Az Úr Jézus nem utasított el senkit. Időt töltött a farizeussal és a bűnös nővel is. Mindkét szereplő számára fontos volt Jézus jelenléte, de nem egyformán. Figyeljük csak meg!
Simon, a farizeus, meghívja Jézust a házába, vendégségbe. De nem a zsidó etikett szerint fogadta Őt. Rokonszenvez vele, de nem becsüli nagyra, tudomást vesz a munkájáról, de tartózkodik is tőle, és elhamarkodottan dönt személyéről. A szerinte elfogadhatatlan találkozás után elítéli: „ha, próféta volna, tudná”. Meghívta Jézust a házába, de vajon őszinte hozzá? Te miért hívod meg magadhoz Jézust?
Egy bűnös asszony, akit mindenki lenézett és megvetett, közeledett Jézushoz. Nem üresen: alabástrom edényt hozott, benne drága kenetet. Egy alkalmas pillanatban lerogyott Jézus lábához. Edényét összetörte. Könnyeivel mosta Jézus lábát, hajával törölte meg, majd csókjaival borította be. Jézus lábánál talál megának nyughelyet. Bűnös asszony, de sok bűne megbocsáttatott, ezért nagyon szeret! Megkereste Jézust, és szabad lett!
Ma egyik legnagyobb veszély életünkben, hogy Jézusszimpatizánsok vagyunk, de nem borulunk le a lábánál. Szereted Jézust? Törj össze előtte, hogy megbocsáthasson neked is!
Molnár Ottó
A haszontalan szőlő ítélete
Igehely: Ézs 5:1-7; Kulcsige: Ézs 5:4 „Mit kellett volna még a szőlőmmel tenni, amit meg nem tettem? Azt vártam, hogy jó szőlőt terem majd, miért termett mégis vadszőlőt?”
Igeszakaszunkban egy szőlőről olvasunk, melyet a gazda nagy törődéssel gondozott. A szőlő Izráel népe, a Gazda Isten maga. Az Úr Jézus ugyanezeket a képeket használja a Mt 21:33-41-ben. Kedves olvasóm, van neked bár egyetlen tő szőlőd? A kultúrnövények közül kevés olyan van, amelyik olyan sok törődést igényelne, mint a szőlőtőke. Egy óvatlan pillanatban oda lehet a termés.
Ézsaiás ebben a dalban Izráel Istenének és választott népének a kapcsolatát mutatja be. Kövér hegyoldal, megtisztított föld, nemes szőlővessző – mind Isten befektetése. Minden adott a jó gyümölcsterméshez. De a szőlő vad termést hozott, hasznavehetetlen apró bogyókat! „Törvényességre várt, és lett önkényesség, igazságra várt, és lett kiáltó gazság!” A rossz termés után Isten elkeseredett kérdése hangzik: „Mit kellett volna még a szőlőmmel tenni, amit meg nem tettem?” Ezek után leveszi róluk a kezét, hagyja a szőlőt elvadulni.
Nemes szőlővesszők vagyunk, termésre metszve Jézus Krisztusban. Minden adott ahhoz, hogy jó termést hozzunk. Haszontalanságunk a Gazda ítéletét vonja maga után. Az ítélet pedig a pusztulást. Teremjünk hát a Gazda elvárása szerint!
Molnár Ottó
Új hozzászólás