2021. szeptember 8., szerda

DÉLELŐTT | 
Áron és Melkisédek rendje szerinti papság

Igehely: Zsid 7:11-19; Kulcsige: Zsid 7:11 „Ha tehát a tökéletesség elérhető volna a lévita papság által – mert a nép ez alatt kapta a törvényt –, mi szükség még azt mondani, hogy Melkisédek rendje szerint más pap jöjjön el, aki nem Áron rendje szerint való?”

Egyetérthetünk, hogy a tökéletesség nem érhető el törvény, vagy parancsolat által, hanem egy új élet lüktető ereje kell, hogy azt munkálja. A törvény által követelt áldozatok nem munkálják a tisztaságot. Ezért szükséges, hogy egy új papi rend támadjon, amely nem emberi, mint az Ároné, hanem Isteni és örök, mint a Melkisédeké. Az új papi renddel pedig megváltozik a törvény is. A korábbi parancsolat el kell, hogy töröltessen, mivel az ember tökéletesítésére erőtlen, és ezért használhatatlan. Ha nem így lenne, Krisztusra nem is lett volna szükség, hiszen elég lett volna a serkentés, a felszólítás és a parancs, hogy életünk legyen.

De nem így van, a törvény és a parancs nem elég az élethez, mert mi mindnyájan Ádám törzséből valók vagyunk, és már jelen voltunk ősünkben, amikor ellenszegülve Teremtőjének, meghalt. Ebből a törzsből származik Áron is, Lévi is, Júda is, és ebből a törzsből senki sem képes Istennek kedves és tökéletes áldozattal szolgálni az oltárnál.

Közülünk senki sem tökéletes, ezért volt szükséges, hogy Krisztus örökkévaló Isteni törzsből származzon, a bűnösöktől elkülönítve. Neki köszönhetően helyesen és igazán remélhetjük, hogy közel kerülünk Istenhez.

Tóth Miklós

DÉLUTÁN | 

Térjetek meg, talán áldást hagy maga után!

Igehely: Jóel 2:12–18; Kulcsige: Jóel 2:13-14a „Szíveteket szaggassátok meg, ne a ruhátokat, úgy térjetek meg Istenetekhez, az ÚRhoz! Mert kegyelmes és irgalmas ő, türelme hosszú, szeretete nagy, és visszavonhatja még a veszedelmet! Ki tudja, hátha most is megbánja, és áldást hagy maga után?”

Pál apostol elismeri, hogy nagy a kegyességnek a titka, és összeköti azzal, aki megjelent testben, és igaznak bizonyult lélekben. Egyedül benne lehet bárki kegyes, benne nyer kegyelmet, és általa remélhet áldást.

Milyen nehezen ismerték fel ezt a régiek! Még akkor is, amikor Isten kegyelmét és irgalmát hirdették és várták, mintha emberi cselekedetekhez, igyekezethez kötötték volna a kegyelmet. Kiérdemelhetőnek vélték, azt gondolták, hogy maguk lehetnek kegyesek, és talán éppen ezért, kétséges volt számukra az áldás.

Mi azt tartjuk, hogy „az az Istennek kenyere, amely a mennyből száll alá, és életet ad a világnak.” Az ajándékot és az áldást az Atya már odaadta az Egyszülöttben, hogy aki hisz, el ne vesszen. Mi már biztosan tudjuk, hogy könyörült népén az Úr. Kell ennél nagyobb áldás?

A megtérés, a sírás, a világtól való elszakadás, a böjt és a szent összegyülekezés most már mind drága kegyelmi eszközök az Úr kezében, amelyeket számunkra elrendelt, és tőlünk elvár. Térjetek meg, és áldást hagy maga után! „Mert Istennek valamennyi ígérete ő benne lett igenné és ő benne lett ámenné az Isten dicsőségére mi általunk.” (2Kor 1:20)

Tóth Miklós

 Napi áhítat

Igehely: Filem 1:8–14 Kulcsige: Filem 1:14 „Beleegyezésed nélkül azonban semmit sem akartam tenni, hogy jótetted ne kényszerű, hanem önkéntes legyen.”

Pál apostol szeretetteljes szívességkéréssel fordul Filemonhoz, mint testvéréhez az Úrban. Megtehetné, hogy parancsoljon is, de nem teszi. Onézimoszról van szó, aki Filemonnál szolgált és megszökött, de közben Pált és Jézust megismerve megtért, és hasznos lett a szolgálatban. Pál szeretné, ha Filemon visszafogadná őt, aki már neki is hasznos lehet. Pálnak az a szeretetteljes kérése Filemonhoz, hogy úgy fogadja Onézimoszt, mintha magát Pált fogadná. Ez keresztyén kötelessége is lenne, de úgy lenne szép, ha mégis önként, szeretetből fogadná vissza, és nem csupán kötelességből.