Igehely: 1Thessz 4:13-18; Kulcsige: 1Thessz 4:13 „Nem szeretnénk, testvéreink, ha tudatlanok lennétek az elhunytak felől, és szomorkodnátok, mint a többiek, akiknek nincs reménységük.”
Isten az ő gyermekeit nem akarja tudatlanságban, reménytelenségben hagyni az elhunytakkal kapcsolatosan. Isten Igéje világosan hirdeti, hogy Isten Jézus által előhozza azokat, akik az Úrban haltak meg, attól függetlenül, hogy mikor éltek és mikor haltak meg. Lesz tehát a halottaknak feltámadása, s akik az Úrban haltak meg, azok örök életre fognak feltámadni. Ami az üdvözülteket illeti, a feltámadáskor megváltozott és megdicsőült testet kapnak (Fil 3:21; 1Jn 3:2). Sőt, azok a hívők, akik Isten gyermekei voltak, elváltoznak és egyszerre ragadtatnak el mindazokkal együtt, akiknek az igazak feltámadásában volt részük. Nemcsak az a vigasztalásunk, hogy az Úrral leszünk a mennyben, hanem az is, hogy egymással találkozunk. A puritán író, Richard Baxter is erre a vigasztalásra vágyott: „Tudom, hogy Krisztus a mindenem, és azt is, hogy Isten jelenléte teszi a Mennyországot mennyországgá. De olyan sokkal édesebbé teszi számomra ennek a helynek a gondolatát, hogy sok barátom, sok drága barátom Krisztusban már ott van.” Él-e már a szívedben ez a hittel teli reménység?
Tóth Róbert
Örök élet hit által
Igehely: 1Kor 15:16–20; Kulcsige: 1Kor 15:20 „Ámde Krisztus feltámadt a halottak közül, mint az elhunytak zsengéje.”
Hit által élő reménységünk lehet az örök életben, amit az Isten Fia szerzett meg számunkra. Elmondhatjuk tehát újból, hogy egyedül hit által lehet örök életünk. Nagy nyomorúságban lennénk azonban, ha Krisztus nem támadott volna fel. Ámde Krisztus feltámadott! Ez is az Írások szerint történt. Ezzel tisztában kell lennie minden hívő embernek. Ha azonban Krisztus nem támadt volna fel: hiábavaló lenne a mi hitünk, nem lehetne örök életünk, nem lenne reménységünk a halottak feltámadásában sem. ,,Ámde Krisztus feltámadt a halottak közül, mint az elhunytak zsengéje!” (20v.)
Krisztus feltámadása az az alap, amelyre minden bibliai igazság épül. Ez képezi a csúcspontját és a diadalát az ószövetségi kegyesek előzetes várakozásának is. ,,Mert én tudom, hogy az én Megváltóm él…” (Jób 19:25)
Luther Márton megértette a Szentlélek megvilágosító munkája által, hogy a bűnös ember csupán hit által, (Róm 1:17) Isten kegyelméből igazulhat meg, csak a Krisztus engesztelő áldozata alapján és csak a Szentírás tanítása szerint. Ezért a dicsőséges megváltási munkáért, az örök életért, egyedül Istené a dicsőség!
Tóth Róbert
