Igehely: Mk 1:21-28; Kulcsige: Mk 1:25 „Jézus ráparancsolt: Némulj el, és menj ki belőle!”
Az Úr Jézus bemerítkezése és megkísértése után megkezdi tanítói szolgálatát. Elhívja első tanítványait, prédikál és tanít a zsinagógákban. Igénkben a kapernaumi zsinagógában találjuk Őt, ahol sokan álmélkodtak a tanításán, amely különbözött az írástudók tanításától, hiszen hatalommal tanított. A hallgatók közt volt egy tisztátalan lélektől megszállott ember. Vajon hányszor volt ott korábban is ez a megszállott, de egy írástudó sem vette észre megszállottságát? Milyen lehetett az írástudók tanítása? Lehet, idáig hallgatott, nem kiáltott fel, a vallási szertartást csendben eltűrte a gonosz lélek. Úgy tűnik, Urunk jelenlétében nem tud hallgatni. Elkezd kiáltani: „Mi közünk hozzád, Názáreti Jézus? Azért jöttél, hogy elpusztíts minket? Tudom rólad, ki vagy, az Isten Szentje.” Milyen pontos meghatározást adott a démon Megváltónkról: Ember Fia és Isten Fia egy személyben. Mégis a nagy Mester azonnal erőteljes parancsszóval rászólt: Némulj el, és menj ki belőle! A „némulj el” -t a mai fiatalok, valószínűleg másképpen mondanák, de a tény az, hogy „a tisztátalan lélek megrázta azt az embert, hangosan kiáltott, és kiment belőle.” A hallgatóság, ezt hallva és látva, nagyon megdöbbent, föltette a nagy kérdést: „Milyen új tanítás ez? Hatalommal parancsol a tisztátalan lelkeknek is, és azok engednek neki.”
Az Úrnak nincs szüksége arra, hogy a tisztátalan lélek híresztelje, kicsoda Ő. Inkább eltiltja, elnémítja és kiűzi azt az emberből. A sokaság azonnal észrevette, hogy a Mester tanítása más, mint az írástudóké. Neki, mint tanítónak hatalma van, a tanításában pedig erő, amely által parancsol is. A Mester hatalma és ereje, valamint minden parancsa engedelmességet igényel mindenki részéről. Ellenállást, engedetlenséget a Mester senki részéről nem tűr el.
Hallgatói akkor, Kapernaumban mindezeken álmélkodtak. Mi a jelenben ne csak álmélkodjunk és csodálkozzunk Urunk hatalmán, erőteljes parancsszavain, hanem örömmel engedelmeskedjünk mindenben Neki!
Gergely Pál
Adjunk hálát, mert Megváltónk hatalmas Úr! – Lk 24:19
Isten emberének a szolgálata – 2Kir 4:8-37 (Mt 17:20b)
A szenvedő gyülekezet
Igehely: Jel 2:8–11; Kulcsige: Jel 2:10 „Ne félj attól, amit el fogsz szenvedni. Íme, az ördög börtönbe fog vetni közületek némelyeket, hogy próbát álljatok ki, és nyomorúságotok lesz tíz napig. Légy hű mindhalálig, és neked adom az élet koronáját.”
Az egykori Szmirna a mai Törökország területén található. Nevének jelentése: keserű, és a mirha szóból ered. Ma Izmir a város neve, és Törökország harmadik legnépesebb városa, lakosságának 99%-a muszlim. Nagyon kevés keresztyén él már itt. János apostol a Pátmosz szigetén az Úrtól kapta a megbízatást, hogy írja meg a szmirnai gyülekezet angyalának mindazt, amit az első és utolsó mondott és mond. Az apostol szívesen teljesíti Ura akaratát, hiszen a Feltámadott és élő Úr mindent tud a gyülekezet élete felől. Ismeri nyomorúságukat, szegénységüket, de tudja gazdagságukat is. Mi okozta a szmirnai keresztyének nyomorúságát? Bizonyára nem a szegénység, mert csak az anyagiakban voltak szegények, a lelkiekben nem. „Boldogok a lelki szegények, mert övék a mennyek országa” – mondta az Úr Jézus a Máté 5:3-ban. Nyomorúságuk egyik oka az volt, hogy sem a rómaiak, sem a zsidók nem szerették őket. Üldöztetésben volt részük, szenvedtek. De nem alkudtak meg, és nem hátráltak meg a hittől. A meghátrálást a gyülekezet nem ismerte és nem gyakorolta. Az Úr ezért bátorította őket. Azt üzente nekik, hogy ne féljenek. Aki mindent tud, azt is közölte velük, ami a gyülekezet számára hamar be fog következni: szenvedésben lesz részük. A jó hír számukra az, hogy a szenvedésnek, bebörtönzésnek lesz kezdete és vége. Mindez az Úr felügyelete alatt történik, rövid ideig tart: „csak” 10 napig. Amit az Úr mond, az mindig igaz, pontos és megbízható.
Mit vár ma az Úr a gyülekezet tagjaitól? Hűséget és kitartást mindhalálig. Ez hozhatja meg a győzelmet a próbák és a nyomorúság után. A hitben győztesnek az Úr életkoronát ígért, vagyis halál nélküli örök életet. Vajon hallja-e a fülünk, amit a Lélek mond a gyülekezeteknek alkalomról alkalomra? „Vele szenvedünk abban az értelemben, hogy akkor ér a szenvedés, amikor vele járunk hit által. Érte szenvedünk abban az értelemben, hogy a szenvedés próbára teszi az Ő jósága és hatalma iránti hűségünket.” (John Piper)
Gergely Pál
