2019. július 30., kedd

DÉLELŐTT | 
Részesülünk Krisztus eljövendő dicsőségében

Igehely: 1Pt 5:1-6; Kulcsige: 5:1 „A közöttetek levő presbitereket tehát kérem én, a presbitertárs és Krisztus szenvedéseinek tanúja, valamint eljövendő dicsőségének is részese.”

Ha már részesültünk Krisztus szenvedéseiben, akkor eljövendő dicsőségének is részesei leszünk. Ennek a felmagasztalásnak viszont van egy kulcsfontosságú feltétele. Ez pedig nem más, mint az alázat. „Alázzátok meg tehát magatokat Isten hatalmas keze alatt, hogy felmagasztaljon titeket annak idején” (1Pt 5:6). Krisztus azt tanítja nekünk, hogy tanuljuk meg tőle az alázatosságot (Mt 11:29). Bármilyen szolgálatot is végzel, fontos, hogy alázatos szívvel tedd azt. Legyen az akár igei szolgálat, akár csak takarítás vagy bevásárlás egy idős néninek, alázattal kell tenned. Ha kényszerből, nyerészkedésből teszed, a szívedben uralkodásvággyal, akkor a szeretet minden kis szikrája hiányzik a cselekedetedből. És ez már nem is igazán szolgálat. Talán erre is mondhatjuk, hogy ha szolgálsz, akkor ne tudja a jobb kezed, mit tesz a bal. Szolgálj önként, készségesen, mint aki példakép lehet más testvéreknek is. Alázattal, hogy majd részese lehess az eljövendő dicsőségnek. Hogyan szolgálsz, kedves olvasó? Kinek a dicséretére vágysz? Emberekére vagy a mi Urunkéra?

Benyowszky Csaba

DÉLUTÁN | 

Bűnfelismerés és szent félelem

Igehely: Lk 5:4-11

Elképzeltem Simon Pétert abban a helyzetben, amikor felismeri, hogy az, aki vele szemben áll, nem egyszerű ember, hanem annál sokkal több. Térdre esik, Úrnak nevezi, és figyelmezteti Őt, mint leprás a feléje közeledőt, hogy távozzon tőle, mert tisztátalan. Felismeri, hogy milyen az állapota, és nemcsak felismeri, de be is ismeri. Ő tudta, hogy milyen bűnök nyomják a lelkét. Olyan jó az a gyermeki lelkület, amelyik nem szépíteni akarja a bűnt, amelyik nem takargatni akarja azt, hanem feltárni, megbánni, elhagyni.

Amikor Isten elé járulsz, érzed a bűneid súlyát? Látod a különbséget a között, ami vagy, és ami kellene, hogy legyél? Fog-e el félelem, amikor nem egészen tiszta kezekkel járulsz Isten elé? Ha igen, az jó jel, mert még működik a bűnfelismerő érzékszerved. Még él a lelkiismereted.

A bűnfelismerésben és a bűnbánatban az a jó, hogy az Úr bőségesen megjutalmazza azt. Lehetőséget ad újra tiszta, fehér lappal indulni. „Tartsatok tehát bűnbánatot, és térjetek meg, hogy eltöröltessenek a ti bűneitek; hogy eljöjjön az Úrtól a felüdülés ideje (ApCsel 3:19-20a).

Benyowszky Csaba

Új hozzászólás

Nem vagyok robot!
4 + 6 =
A fenti művelet eredményét kell beírni. Például 1+3 esetén 4-et.

 Napi áhítat

Igehely: 1Krón 11:1–9 Kulcsige: 1Krón 11:3 „Megjelentek tehát Izráel vénei a király előtt Hebrónban, és Dávid szövetséget kötött velük Hebrónban az Úr színe előtt. Ők pedig fölkenték Dávidot Izráel királyává, ahogyan kijelentette Sámuel által az Úr.”

Dávid királlyá való felkenése arról tanúskodik, hogy Isten mindig megtartja ígéretét. Bár Dávidnak igazán hosszú, nehéz útra volt szüksége, végül hűsége és türelme kifizetődött. Ez a fejezet arra a valóságra emlékeztet bennünket, hogy Isten időzítése tökéletes, annak ellenére, hogy számunkra néha csak jóval később, vagy ebben az életben egyáltalán nem válik világossá az Ő szándéka.