RMBGySz*

2019. január 13., vasárnap

DÉLELŐTT | 

A hit a döntő

Igehely: Jn 3:16-21; Kulcsige: 3:18 „Aki hisz őbenne, az nem jut ítéletre, aki pedig nem hisz, már ítélet alatt van, mert nem hitt Isten egyszülött Fiának nevében.”

Isten a tökéletes szeretet. Ezt a szeretetet megérezhette és meg is ismerhette a múltban élő ember, de megtapasztalhatja a jelenben is bárki, aki keresi és hiszi, hogy Ő létezik. Isten szeretetének tárgya nemcsak egy nép, egy ember vagy egy csoport, hanem az egész világ. Isten nem egy kegyetlen, kíméletlen Isten, akinek az a legfőbb célja, hogy kionthassa haragját az emberiségre, hanem inkább az, hogy megmentse, megszabadítsa mindazokat, akik hisznek benne. Mert ez a feltétele annak, hogy valaki átmenjen a halálból az életbe. Jézus mondta: „Bizony, bizony mondom néktek, hogy aki az én beszédemet hallja, és hisz annak, aki engem elbocsátott, örök élete van; és nem megy a kárhozatra, hanem általment a halálból az életre.” (Jn 5:24) Az Úr Jézus műve oly átfogó és óriási értékű, hogy minden ember üdvösséget nyerhet Isten ingyen kegyelméből. Az Igéből világossá válik az a tény, hogy az embereket két csoportba lehet sorolni. Az egyik a hívőké, a másik a nem hívőké. Az egyik csoport az, akiket nem érdekli, hogy Isten mit tett, a másik pedig komolyan veszi, és elfogadja Isten kegyelmét, amit az Ő Fián keresztül nyújt felénk. Mert egyéni sorsunkat az a magatartás határozza meg, amellyel az Isten Fia felé fordulunk. Ugyanis, akik hisznek az Úrban, el nem kárhozhatnak, de akik nem hisznek, már a kárhozatban vannak.

Rettenetes dolog elutasítani az isteni szeretet ily nagy ajándékát. Mert ha valaki nem hisz az Úr Jézusban, az valójában úgy döntött, hogy nincs szüksége Isten kegyelmére és szeretetére. És Isten nem tehet mást, mint hogy elítéli. Ettől meneküljünk meg, mert rettenetes dolog az élő Isten kezébe kerülni. De az örömhír az, hogy a kegyelem még tart, Isten még hív, és még vár. Te melyik csoportba tartozol, kinek szolgálsz? Az Úr kezében van az életed? Isten nem kívánja a vétkező halálát, nem gyönyörködik a halandó halálában. Az Úr ajánlja a megtérést, valamint azt a változást, ami társul ehhez, vagyis az életben maradást, hogy teljesüljön velünk kapcsolatosan Isten jóakarata.

Rusu Sándor

Imaáhítat: 

Imádkozzunk könyörületes szívért! – Péld 21:13

Bibliaóra: 

Bízzunk Istenben! – Ezsd 4:1-5, 24-5:5; 6:13-22 (Zsolt 37:3)

DÉLUTÁN | 

Az első emberpár

Igehely: 1Móz 1:26-31

A teremtés hatodik napján Isten megteremtette az embert, akit kezének minden alkotása fölé helyezett. Miután Isten mindent elrendezett, a teremtésnek főre volt szüksége, és az ember, mint a teremtés koronája, vagyis feje, részesült ebben a kiváltságos helyzetben. A teremtés minden alacsonyabb rendjét közvetlenül az uralma alá helyezte. Még Éva is Ádámban kapta meg méltóságát és összes áldását. Jóllehet az asszony alkotásáról csak a következő fejezet számol be, Isten csodálatos módon mégis őket áldja meg, és nekik adja a föld feletti uralmat. Isten Évát Ádám részének tekintette. Ő a dolgokat előre látja és tervezi, és azokat be is teljesíti. „Alaktalan testemet látták már szemeid, könyvedben minden meg volt írva, a napok is, amelyeket nekem szántál, bár még egy sem volt meg belőlük.” (Zsolt 139:16) A házasság az első intézmény, amit Isten tervezett és megalkotott, és a következő részben láthatjuk azt is, ahogyan kivitelezi. Isten áldása volt rajtuk, és az áldás magába foglalta az anyagi és lelki javakat, meg a szaporodás áldását is.

A másik intézmény, amit Isten alkotott, alkotásának csodája, a Gyülekezet, amit Krisztusban öröktől fogva eltervezett. A szaporodás ugyanúgy része a gyülekezet küldetésének: „Menjetek el tehát, és tegyetek tanítvánnyá minden népet...” (Mt 28:19). A gyülekezet Krisztus teste, amely tagokból, vagyis személyekből áll. Isten örök végzése szerint a Test minden egyes tagját eleve arra rendelte, hogy Fia képéhez legyenek hasonlók. Elrendelte, hogy a gyülekezet kiegészítse a „titokzatos Embert”, a Vőlegényt. A gyülekezet arra hivatott, hogy Krisztus teljessége (keze, lába, szeme, szája) legyen a földön (Ef 1:23).

Mit jelent, hogy az ember Isten képmása? Isten uralomra szólította fel az embert. Hogyan élhet ezzel vissza az ember a családban, gyülekezetben? A teremtés végén elhangzó „igen jó” kifejezés alapján mit gondolunk a Teremtőről és a teremtett világról?

Rusu Sándor

2019.01.13.