RMBGySz*

2018. október 14., vasárnap

DÉLELŐTT | 

E két parancsolattól függ

Igehely: Mt 22:34-40; Kulcsige: Mt 22:40 „E két parancsolattól függ az egész törvény és a próféták.”

Sokféle ember volt Jézus körül, farizeusok, szadduceusok, hívők és hitetlenek, gyógyulásra vágyók és érdeklődők. A szadduceusok, akik azt állították, hogy nem lesz feltámadás, arra voltak kíváncsiak, hogy mit felel Jézus az ő okoskodásukra. Nem tudjuk, hogy őket meggyőzte-e Jézus válasza, de azt tudjuk, hogy a sokaság álmélkodott tanításán. A döbbenet az: attól, hogy Krisztus körül vagyunk, nem biztos, hogy közünk is van hozzá, vagy ismerjük őt, életünk vezére és meghatározója! A farizeusok is próbára akarták tenni. Hát nem érdekes, az ember akarja próbára tenni a megtestesült Istent. Ma is sokszor ezt tesszük. Istennek előírásokat adunk. Ha megfelel és teljesíti azokat, akkor elismerjük. Vajon nem a Teremtő egyedüli, szuverén joga, hogy bennünket próbára tegyen? Nekünk csupán annyi a dolgunk, hogy figyeljünk rá és engedjük, hogy bizonyítsa istenségét, szeretetét, gondviselését irányunkba, akkor, és ahogyan ő akarja.

Melyik is a nagy parancsolat? Jézus Krisztus válaszol, mintha azt mondaná: szeresd Istent tetőtől talpig, életed minden rezzenésével s közben tiszteld, becsüld és szeresd embertársadat. Vagyis, ha e két parancsolatot betartjuk, akkor az összes többit is teljesítjük. Az 1Jn 4:20 szerint: Ha valaki azt mondja „Szeretem Istent”, a testvérét viszont gyűlöli, az hazug, mert aki nem szereti a testvérét, akit lát, nem szeretheti Istent, akit nem lát.

Mit jelent teljes szívből szeretni – a fél szív nem elég?

E két parancstól függ az összes többi. Hogy magyaráznád ezt meg egy mai kérdezőnek?

Petyár Lóránd

Imaáhítat: 

Imaáhítat: Imádkozzunk, hogy az Úr fékezze meg az élet- és békességrontó földi hatalmakat! – Mik 4:1-4

Bibliaóra: 

Bibliaóra: Áldás a nehézségek közt – Zsolt 128:1-6 (Aranymondás: Zsolt 128:4)

DÉLUTÁN | 

Márdokeus felmagasztalása

Igehely: Eszter 6:1-14

A felmagasztalás témájával foglalkozva, idézzük fel azt az alapelvet, amit az Úr Jézus tanított: „…aki pedig megalázza magát, felmagasztaltatik” (Lk 14:11). Mit jelent, hogy Isten felmagasztal valakit? Ez azt jelenti: magasra emel, másokhoz képest naggyá tesz vagy nagynak nyilvánít. Az Úrnak hatalma van, hogy felmagasztalja, akit Ő akar: „Alázzátok meg magatokat az Úr előtt – írja Jakab –, és ő felmagasztal titeket” (Jak 4:10).

Eszter könyvének 6. fejezetében a király felmagasztalja Márdokeust. Ha nincs is néven nevezve Isten, mégis előtérbe kerül a sok véletlenszerűnek tűnő történések mögül igeszakaszunk eseményeiben is. Figyeljük meg az Úr felmagasztaló munkájának alapelveit az alázatos és istenfélő ember életében!

Te élj Isten kívánsága szerint, a kitüntetést bízd Őreá! Mit és mennyit tett Márdokeus azért, hogy kitüntessék? Leleplezte az Ahasvérus király elleni merényletet (Eszt 2:21-23), de nem jutalmazták meg tettéért, hanem elfeledték. Hányszor megtörténik ma is, hogy magától értetődőnek tartják jótetteidet. Az Atya dicsőségére ne lankadj meg a jó cselekvésében, ez az Ő kívánsága: „élj törvény szerint, törekedj szeretetre, és légy alázatos Isteneddel szemben.” (Mik 6:8) Ha Ő akarja, felmagasztaltat a királyod, a főnököd, a vetélytársad, még az ellenséged által is (3. v.).

Isten a rosszakaró gondolatát is javadra fordítja! Hámán miniszterelnök meg akarta torolni az őt ért tiszteletlenséget (Eszt 5:9), és azzal a kéréssel indult el a királyhoz, hogy akasszák fel Márdokeust. Isten ismeri az ellenség minden gondolatát, és meghiúsíthatja gonosz szándékát, sőt ha rosszat akart is, az övéinek javára fordítja. Mit kérdez a király Hámántól (6. v.)? Hámán biztos abban, hogy ez a kitüntetés az övé lesz, önmaga helyett pedig Márdokeust kell részesítenie a megtiszteltetésben. Az élet iróniája lenne, vagy az Úr felmagasztaló munkája? Bízzuk rá rosszakaróinkat a bölcs és hatalmas Istenre!

Az Úr az ellenséget megszégyenítve téged felmagasztal! Próbáld beleképzelni magad Hámán helyzetébe (10-11. v.). Isten megaláz és felmagasztal, az ellenség nem bír veled (13. v.) és elbukik! Hámán végül akasztófán végzi (Eszt 7:10).

Vigyázz! Az öndicsőítés örök kísértése ma még újszerű formákat is öltött. Isten az alázatosakat magasztalja fel!

János Levente

2018.10.14.