2018. március 31., szombat

DÉLELŐTT | 
A legnehezebb időkben is lehet jót tenni

Igehely: Lk 23:47-56; Kulcsige: Lk 23:52 „Ő elment Pilátushoz, és elkérte Jézus testét.”

Isten igéje a Gal 6:9a-ban a következőket tanítja: „A jó cselekvésében pedig ne fáradjunk el.” Az ilyen tettekre mindig szükség van, még akkor is, ha mi fáradékonyak vagyunk. Az is megtörténhet, hogy a jó cselekvése előtt mérlegelünk, megéri-e, megérdemli-e, vagy most van-e ennek az ideje? A jó cselekvésére kész szeretet elég bölcs és leleményes ahhoz, hogy tettekben nyilvánuljon meg. A jó szándék is lehet jó, de legtöbbször ez kevés, ennél több kell a jó tett érdekében, az áldozathozatal. Az Arimátiából való József, aki a nagytanács tagja volt, jellemzése ez: „derék és igaz férfiú, aki nem értett egyet a többiek határozatával és eljárásával, aki maga is várta az Isten országát” (Lk 23:51). Aki várja Isten országát, az a legnehezebb időkben is kész és képes jót tenni. József jó tette abból állt, hogy elkérte Pilátustól a halott Jézus testét, azt gyolcsba göngyölte és saját új szikla sírjába helyezte. Még akkor is szép és jó cselekedet volt ez, ha az Úr sokáig ott nem maradhatott, mert Őt sem a halál, sem a sír nem tarthatta fogva. Késztessen Arimátiai József nehéz időben történt jó tette minket is sok jó cselekvésére, tudva, hogy munkánk nem hiábavaló az Úrban. Ugye, nem félünk attól, hogy a mennyei Atya bárkinek is adósa marad?

Gergely Pál

DÉLUTÁN | 

A Király második jövetele

Igehely: Mal 3:1-4

A Nagyhéten mit is várhatnánk még Jézus Királyunktól? Olyan sok mindent kívánunk és vágyunk, benyújtanánk kérelmeinket, kívánságaink sora végtelen magunk és szeretteink boldogulásáért… Pedig Ő már mindent elvégzett! Legalábbis ami e földi mindennapjainkhoz szükséges: bevonult, uralkodik, szolgált, megváltott. Már csak egy van hátra. De azt nem úgy valósítja meg, ahogy mi elvárjuk tőle. És nem akkor. Még csak nem is azoknak. Hanem ahogy és amikor Őnála tervben van - és azokkal!

„Lévi fiairól” van szó. Velük kezdi az Úr. „Eljövetele” és „megjelenése” elsősorban nekik szól, akik Isten és emberek közt közvetítők, akik az istentiszteleteken oly sokféleképpen szolgálnak. Akiken aprólékos tisztogató munkát kell végeznie. Mert rászolgáltak és rászorulnak. Mint mi, mai szolgái. Van még tisztítani való szenny és javítanivaló hiba. Sőt, megbocsátani való bűn is, nem kevés… Ne nekünk legyen elvárásunk Jézus felé, hanem engedjük át magunkat az Ő formáló kezének. S legyen kegyelmes hozzánk eljövetelekor.

Papp Dániel

 Napi áhítat

Igehely: Mt 27:27–44; Kulcsige: Mt 27:50 „Jézus pedig ismét hangosan felkiáltott, és kilehelte lelkét.”

Nagypénteken Jézus kereszthalálára emlékezünk: mit vállalt és hordozott el helyettünk a tiszta, szent, ártatlan Bárány. Engedte, hogy a bűnös emberek kigúnyolják, leköpdössék, bíborpalástot és töviskoronát adjanak rá. Üdvözöljék, mint zsidók királyát. Lehetett volna valóban a királyuk, ám az övéi nem fogadták be őt. De ha valaki befogadja – akár én vagy te –, hatalmat kapunk, hogy Isten fiaivá lehessünk (Jn 1:12). Micsoda bővölködő kegyelem árad a keresztről!