2018. január 17., szerda

DÉLELŐTT | 
Ott kell a segítség, ahol a baj van

Igehely: Lk 5:27-32; Kulcsige: Lk 5:31 „Jézus így válaszolt nekik: Nem az egészségeseknek van szükségük orvosra, hanem a betegeknek.”

A tegnap olvasott történet alapgondolatának folytatásaként, az időben is közvetlenül hozzá kapcsolódó mai történet arról tanít, hogy Jézus a bűnbocsánat ajándékozásában nem ismer korlátokat. Ennek előjele volt már Simon elhívása is, akiben olyan ember lett Jézus követőjévé, aki önmagát bűnösnek találta.

Léviben viszont olyasvalakit hívott el legközelebbi környezetébe Jézus, akit foglalkozása miatt a közvélemény egyértelműen megvetett és kitaszított Izráel közösségéből. Ezt a gesztusát betetőzte azzal, hogy a Lévi rendezte vacsorán asztalközösséget, tehát életközösséget vállalt a Lévihez hasonlóan megvetett és kitaszított emberek egész seregével.

A tiltakozó farizeusoknak és írástudóknak pedig arról adott leckét a Mester, hogy nem a bűn következményeként fennálló emberi helyzetek megállapítása és lerögzítése a küldetése, hanem a bűn elleni harc, a bűn áldozatainak irgalmas szívű megsegítése és meggyógyítása.

Hogyan viszonyulsz a mások által megvetett, lenézett emberekhez? Mit teszel azért, hogy a társadalmilag kiközösítettek megismerhessék Krisztust?

Horváth Ferenc

DÉLUTÁN | 

Forrás a pusztában

Igehely: Ézs 41:17-20

A nincstelenek és szegények vizet keresnek, de nincs... Hát a gazdagok? Azok esetleg, és egyelőre megvásárolhatják. S egy darabig még azt is hihetik, hogy pénzért mindig, meg persze mindent megvehetnek. Vizet, s ami az életet széppé teszi. Ám eljön az idő, amikor a szegény is, meg a gazdag is rájön, hogy nincs, ami kellene, ami éltetne... nyelvük kiszárad a szomjúságtól.

A kopár hegyeken folyó, a völgyben forrás, a pusztában tó kellene, hogy a cédrusok életben maradjanak, ne kipusztuljanak, hanem növekedhessenek.

Életünk útvesztőiben, pusztájában útmutatás kellene, bűneinkre bocsánat kellene, hogy el ne tévedjünk, hogy egymást fel ne emésszük, bele ne haljunk bűneinkbe.

Kellene, s van is – de csak annak, aki fölismerve tehetetlenségét, szegénységét, segítségért kiált, s el is fogadja Annak kinyújtott kezét, aki egyedül képes arra, hogy megoldást, életet adjon szomjazó népének. Jöjj testvérem, kérjük együtt segítségét, áldását; énekeljük együtt: Áldásod gazdag folyóit áraszd e világra szét!

Herjeczki Géza

 Napi áhítat

Igehely: 2Krón 20:4–23 Kulcsige: 2Krón 20:17 „Nektek nem is kell majd harcolnotok, csak veszteg állnotok és néznetek, hogyan szabadít meg benneteket az Úr. Ne félj és ne rettegj, Júda és Jeruzsálem! Holnap vonuljatok ellenük, mert veletek lesz az Úr!”

Amikor Istenre tekintünk, akkor ez minden, amit tehetünk. Ez a legtöbb és a legjobb is. Így lesz siker, előrehaladás, győzelem, megmaradás, élet. Hogyan lehetünk ilyenek, mit kell tennünk ezért?

Kiáltsunk Istenhez (4–13)! Jósáfát összehívta a népet imádkozni és böjtölni. Ez a legfontosabb, ez az, ami megerősít, ilyenkor ad Isten vezetést és segítséget. A király vezette az imaórát, ő készült imádkozni, és buzdította az embereket is imára. Így kell megoldani nehéz helyzeteket: imádkozva. Legyen nekünk is ez az erősségünk!