2018. december 18., kedd

DÉLELŐTT | 
Isten nem feledkezik meg

Igehely: Ézs 49:14-26; Kulcsige: Ézs 49:15/b „De ha ő meg is feledkeznék, én akkor sem feledkezem meg rólad!”

Sion gyakran panaszkodott, hogy az Úr elhagyta, nem törődik vele! Az igazság fordított: még a többszöri figyelmeztetés ellenére is ők távolodtak el Tőle. Ugyan megtörténik, hogy egy anya megfeledkezik csecsemőjéről, de Isten nem feledkezik meg népéről és szükségeikről! Mindig együtt érez velük. Szereti és neveli őket. Viszont olykor próbára teszi őket.

Isten a tenyerébe véste be nevüket. Városfalaik szüntelen Előtte vannak! Azokon gondolkodik, azokról gondoskodik. Mily nagy szeretet ez! Messze túlhalad az ismert anyai szereteten. Viszont az örök Isten valóban elfelejti a Hozzá térők bűneit, hűtlenségét, elrontott múltját! Ennek következtében népének utódai ékszerekként fognak ragyogni! Összegyűlnek, haza sietnek, ellenségeik pedig eltávoznak közülük. Sion örvendeni fog gyermekeinek!

Az Úr megvív népének ellenségeivel. Legyenek ők akármilyen erősek, erőszakosak, rettegettek, mégis elveszi tőlük hadifoglyaikat, zsákmányukat! Akkor meglátja mindenki az Úr hatalmas szabadítását esendő népe életében!

Mikor panaszkodtál Istenre utoljára? Hogyan látod gyermekeid jövőjét?

Vass Gergely

DÉLUTÁN | 

Az egek ropogva felbomlanak

Igehely: 2Pt 3:7-10

Péter apostol a Krisztus utáni első században az utolsó napokról ír. Már akkor voltak csúfolódók, akik azt mondták, válaszul a Jézus visszajövetelét hirdető keresztyén tanításra, hogy eddig sem változott semmi, s ezután sem fog. Az apostol emlékezteti a Kis-ázsiai testvéreket, hogy a gúnyolódók állításaink éppen az ellenkezője igaz: volt változás (özönvíz a bűn miatt), és lesz változás (Jézus visszajön).

Emberemlékezet óta biztosnak tetszik az ég és a föld megléte. Péter szavai által azt mondja az Úr, hogy ami évezredek óta biztosnak tűnik, elmúlik, felbomlik. Jézus visszajöveteléről bizonyossággal tanúskodik Péter, annak ellenre, hogy ő is várta, sőt közelinek hitte annak megvalósulását (ApCsel 1:6). Emlékezteti a testvéreket arra, hogy egyedül Isten az, aki valóban örökké ugyanaz, nem változik. A megígért visszajövetel látszólagos késlekedésének oka, hogy Isten türelmes az emberhez, nem akarja, hogy bárki is elvesszen, de azt akarja, hogy mindenki megtérjen.

Mindannyian szembesülünk majd az ég és föld elmúlásával. Mindenki megmenekül, aki segítségül hívja az Urat. Mindannyiunknak emlékezni kell az ígéretekre, és hinni, állhatatosan várni Jézus Krisztus visszajövetelét.

Mezei Ödön

 Napi áhítat

Igehely: Mt 22:1–14; Kulcsige: Mt 22:9 „Menjetek ki tehát az országutakra, és akit csak találtok, hívjátok el a menyegzőre!”

Az embereket sok minden akadályozza abban, hogy elfogadják Isten meghívóját: szántóföld, kereskedés, munka, családtagok, barátok, vagy az ember saját makacs szíve. A példázat szereplői „mit sem törődve” a meghívással, mentek a saját dolguk és tervük után. A Sátán igyekszik elfoglalni az embert, hogy ne legyen ideje a lelkére vagy Isten szavára. Isten mindent elkészített számunkra, sőt minden ember számára, és megadta a lehetőséget, hogy megragadjuk a legnagyobb esélyt, a belépést az életre. Jézus idejében kevesen ragadták meg a nagy lehetőséget, és ma sem tolonganak az örök élet ajtajánál.