2017. március 22., szerda

DÉLELŐTT | 
Ne szégyelld Uradat!

– Lk 9:23-27

Az Úr Jézus világosan megfogalmazta azt, hogy mit jelent őt követni. Ha bárki utána akar menni, tagadja meg magát, vegye fel a keresztjét, és úgy kövesse őt. Őutána nem lehet zsebre dugott kézzel sétálgatni, kullogni, téblábolni. Az ő követése megkívánja egész lényünk odaszánását. Mindannyian ösztönszerűen védjük, óvjuk életünket önzésből, önteltségből, kicsinyeskedésből, szokásból. De élvezeteink, fényűzésünk, jólétünk az Ige szerint kárt tesz a lelkünknek. Komoly elhatározás kell ahhoz, hogy ebből kilépjünk, és mindent feladjunk az Úr Jézus Krisztus követéséért.
Manapság a keresztyének szégyellik, ha szegények, ha nekik kevesebb jutott a földi javakból, kisebb házakban laknak, mint más keresztyének, vagy ha egyszerűbben öltözködnek. Vajon ezt kell-e szégyellni? Vajon most van az ideje annak, hogy földi kincseket gyűjtsünk? Szégyellje magát az, aki elpártolt az Úrtól! Semmiképp ne szégyelljük a mi Urunk Jézus Krisztust, aki gazdag lévén szegénnyé lett értünk! Benne dicsekedjen a mi lelkünk ma is!

Bálint Pál

DÉLUTÁN | 

Sáfárság Isten sokféle kegyelmével

–1Pt 4:10-11

A gyülekezet tagjai különböző lelki ajándékokkal vannak felruházva, amelyeket Isten dicsőségére és a közösség építésére használnak. Isten kegyelmének a gazdagságát tükrözik az ajándékok (Róm 12:6-8; Ef 4:7; 1Kor 12:4-11). A Gazda dönti el, hogy kinek milyen ajándékot ad, nem a sáfár. Isten kegyelme úgy tud megnyilvánulni a gyülekezetben, ha a hívők gyakorolják lelki ajándékaikat, és szolgálnak egymás felé. Ez kizár minden énközpontúságot és „egy más” felé irányítja a figyelmet. Mindent ugyanaz a Lélek kell, hogy irányítson és az isteni szeretet kell, hogy áthasson. Két általános szolgálati terület van megemlítve ebben az igeszakaszban. Az egyik a prédikálás (szóban hirdetni), a másik a diakóniai szolgálat (cselekedni). Az apostolok is jónak látták, hogy valamilyen szinten különválasszák ezt a kettőt (ApCsel 6:2-4), és minden területre alkalmas szolgákat állítsanak. A prédikátor Isten igéjét hirdeti, és annak az ereje a gyakorlati szolgálatban nyilvánul meg úgy, hogy végül Isten neve megdicsőül. Legyünk mi is a saját gyülekezetünkben Isten sokféle kegyelmének jó sáfárai!

Kis Ottó Károly

 Napi áhítat

Igehely: 1Kor 4:14–21 Kulcsige: 1Kor 4:21 „Mit akartok? Bottal menjek hozzátok, vagy szeretettel és szelíd lélekkel?”

A szeretet és a szelídség nem zárja ki az ostor, a bot – vagyis a kemény, érzelmekkel fűtött dorgálás – alkalmazását. Sőt! Vannak helyzetek, amikor ezekhez kell folyamodni, szó szerinti értelemben is. Ha ezeket az eszközöket „a szeretet karjával mozgatják” (C.H. Spurgeon), abból nem keletkezhet kár. Csak az az ember tud helyesen bánni ezekkel az eszközökkel, aki előbb önmagát fenyíti és fegyelmezi meg, aki folyamatos ostorozás alatt áll. Nekünk is mindig kezünk ügyében van a „bot”. Tudjuk-e rendeltetésszerűen használni?