2017. május 30., kedd

DÉLELŐTT | 
Családi feladat

– 5Móz 6:1-25

A mindennapi tevékenységünk alig változik egyik napról a másikra. Rendszerint ugyanakkor ébredünk, és tesszük a megszokottakat: tisztálkodás, étkezés, csomagolás, indulás, utazás… Hasonló tevékenységek minden nap. Általában ugyanakkor érkezünk vissza otthonainkba, az esti tevékenységeink is megszokottak. De a rutinfeladatok mellett a keresztyén családoknak van Istentől meghatározott elhanyagolhatatlan feladata is, ami a mennyei Atyánk iránti szeretetünk megnyilvánulása.
A 6. versben Isten azt kéri tőlünk, hogy maradjanak szívünkben parancsolatának igéi. Életünk minden helyszínén keresztyén családi feladatunk: „Ismételgesd azokat fiaid előtt, és beszélj azokról, akár a házadban vagy, akár úton jársz, akár lefekszel, akár fölkelsz! Kösd azokat jelként a kezedre, és legyenek fejdíszként a homlokodon.”
Ismerjük el, hogy gyakran elhanyagoljuk ezt az Istentől kapott feladatot! Hány helyszínen töltöd ma idődet? Mindenütt Istenre fog mutatni életed és beszéded? Indulj ezzel a céllal, kérve Isten segítségét!

Nagy István

DÉLUTÁN | 

Szentlélekkel teljes emberek: Káleb

– 4Móz 14:20-24

A Szentlélekkel teljes emberek sorából ma Káleb személye áll előttünk. Káleb neve tizenegyszer fordul elő a Mózes 4. és 5. könyvében, illetve a Józsué könyvében. Először akkor találkozunk vele, amikor kiküldik az embereket Kánaán kikémlelésére. A tizenkét kém egyikeként, Józsuéval együtt arról biztosítja Izráel népét, hogy az Úr nekik adja a földet, melyet megígért. Mindenféle negatív előjel, és a tíz kém ellenvéleménye ellenére, Káleb felvállalta, hogy a többséggel szembemegy. Képviselte azt, amit neki képviselnie kellett, és sziklaszilárdan állt Isten ígéretein.
Mai igénk elárulja Káleb hitének és bizonyosságának a titkát: más lélek volt benne, mint a többi tíz kémben. Mivel Isten Lelke töltötte be, és késztette engedelmességre, hogy teljesen alárendelje magát Isten vezetésének, megkapta Hebron földjét, ahol már járt a kémkedés során (lásd: Józs 14:6-14; 15:13-19).
Legyünk mi is Lélekkel teljes, engedelmes szolgái az Úrnak, akik nem hátrálunk meg. Azt mondja Isten igéje a Zsidókhoz írt levélben: mi nem vagyunk a meghátrálás emberei, hogy elvesszünk, hanem a hitéi, hogy életet nyerjünk.

Horváth Ferenc

 Napi áhítat

Igehely: Mt 27:27–44; Kulcsige: Mt 27:50 „Jézus pedig ismét hangosan felkiáltott, és kilehelte lelkét.”

Nagypénteken Jézus kereszthalálára emlékezünk: mit vállalt és hordozott el helyettünk a tiszta, szent, ártatlan Bárány. Engedte, hogy a bűnös emberek kigúnyolják, leköpdössék, bíborpalástot és töviskoronát adjanak rá. Üdvözöljék, mint zsidók királyát. Lehetett volna valóban a királyuk, ám az övéi nem fogadták be őt. De ha valaki befogadja – akár én vagy te –, hatalmat kapunk, hogy Isten fiaivá lehessünk (Jn 1:12). Micsoda bővölködő kegyelem árad a keresztről!