2017. május 30., kedd

DÉLELŐTT | 
Családi feladat

– 5Móz 6:1-25

A mindennapi tevékenységünk alig változik egyik napról a másikra. Rendszerint ugyanakkor ébredünk, és tesszük a megszokottakat: tisztálkodás, étkezés, csomagolás, indulás, utazás… Hasonló tevékenységek minden nap. Általában ugyanakkor érkezünk vissza otthonainkba, az esti tevékenységeink is megszokottak. De a rutinfeladatok mellett a keresztyén családoknak van Istentől meghatározott elhanyagolhatatlan feladata is, ami a mennyei Atyánk iránti szeretetünk megnyilvánulása.
A 6. versben Isten azt kéri tőlünk, hogy maradjanak szívünkben parancsolatának igéi. Életünk minden helyszínén keresztyén családi feladatunk: „Ismételgesd azokat fiaid előtt, és beszélj azokról, akár a házadban vagy, akár úton jársz, akár lefekszel, akár fölkelsz! Kösd azokat jelként a kezedre, és legyenek fejdíszként a homlokodon.”
Ismerjük el, hogy gyakran elhanyagoljuk ezt az Istentől kapott feladatot! Hány helyszínen töltöd ma idődet? Mindenütt Istenre fog mutatni életed és beszéded? Indulj ezzel a céllal, kérve Isten segítségét!

Nagy István

DÉLUTÁN | 

Szentlélekkel teljes emberek: Káleb

– 4Móz 14:20-24

A Szentlélekkel teljes emberek sorából ma Káleb személye áll előttünk. Káleb neve tizenegyszer fordul elő a Mózes 4. és 5. könyvében, illetve a Józsué könyvében. Először akkor találkozunk vele, amikor kiküldik az embereket Kánaán kikémlelésére. A tizenkét kém egyikeként, Józsuéval együtt arról biztosítja Izráel népét, hogy az Úr nekik adja a földet, melyet megígért. Mindenféle negatív előjel, és a tíz kém ellenvéleménye ellenére, Káleb felvállalta, hogy a többséggel szembemegy. Képviselte azt, amit neki képviselnie kellett, és sziklaszilárdan állt Isten ígéretein.
Mai igénk elárulja Káleb hitének és bizonyosságának a titkát: más lélek volt benne, mint a többi tíz kémben. Mivel Isten Lelke töltötte be, és késztette engedelmességre, hogy teljesen alárendelje magát Isten vezetésének, megkapta Hebron földjét, ahol már járt a kémkedés során (lásd: Józs 14:6-14; 15:13-19).
Legyünk mi is Lélekkel teljes, engedelmes szolgái az Úrnak, akik nem hátrálunk meg. Azt mondja Isten igéje a Zsidókhoz írt levélben: mi nem vagyunk a meghátrálás emberei, hogy elvesszünk, hanem a hitéi, hogy életet nyerjünk.

Horváth Ferenc

 Napi áhítat

Igehely: Tit 3:1–2 „Emlékeztesd őket arra, hogy rendeljék alá magukat az uralkodóknak és a felsőbbségnek: engedelmeskedjenek, és legyenek készek minden jó cselekedetre. Senkit se szóljanak meg, kerüljék a viszálykodást, legyenek megértők, teljes szelídséget tanúsítva minden ember iránt.”

Az, ahogyan többek között a hatóságokhoz és a felsőbbségekhez viszonyulunk, világosan megmutatja, mennyire vesszük komolyan az Úr Jézus szelídlelkűségben való növekedésre felszólító parancsát. Mai igénk teljes szelídséget kér tőlünk, kivétel nélkül minden ember iránt. Szerető családtagjainkhoz, jóbarátainkhoz még képesek vagyunk úgy-ahogy szelídséggel viszonyulni, de milyen magatartást tanúsítunk a nehéz természetű, erőszakos, minket kihasználó vagy elnyomó emberekkel szemben?